Az örök kérdés számomra: hány ember fér el Ázsiában egy motoron? A válasz: mindig eggyel több. További kérdés, hogy mi minden fér el egy motoron Ázsiában? Erre már válaszolni sem merek, Ezt a képet még régebben lőttem boholi kirándulásunk során de csak most került elő és egyből éreztem, hogy meg kell osztanom Veletek.

Mielőtt azt gondolnátok, hogy mindenkinek adtam 100 pesot, hogy felüljön a motorra: nem.

A pálmát azért India vitte, ahol nem egy nőt láttam féloldalasan ülni a motoron. Az egyikük kezében egyszer még egy csecsemő is volt!

Tegnap jártam a Pasig piacon - ami egy nagy lepratelep - kollégám ajánlására, mert ott jó áron lehet kapni zöldséget és gyümölcsöt és két dolog villant be. Az első gyerekkorom piacolásai, mikor elkísértem anyut, hogy segítsek cipekedni. Már három szatyor tele volt de még mindig nem volt benne semmi abból, amit felírt és tudtam, hogy jó esélyem van lekésni a vasárnap reggeli Tini Ninja Teknőcöket. A másik, hogy elkezdtem egy sorozatot, ami pont az ázsiai zöldségeket és gyümölcsöket hivatott bemutatni csak épp nem folytattam. Mielőtt még csírájában halna el ez a remek kezdeményezés itt a következő rész a sárkány gyümölcsről és a banánról. Tudom-tudom a címben az van, hogy banánon túl de meglátjátok tudok én Nektek mutatni banánt a banánon túl is!

A sárkány gyümölcsről túl sokat nem tudok, sokkal többször nem ettem, mint Ti. Sőt könnyen lehet van a nagybecsű között olyan is, aki többször evett sárkány gyümölcsöt, mint én. Azért gyorsan összekukáztam a netről egy-két dolgot, ami érdekes lehet.

A következő képen elrejtettem 1 nagy és kismillió apró különbséget! Megtalálod őket?

Nincs is jobb, mint az ablakon kibámulva nézni, ahogy a szmog elborítja a várost. Mindezt REGGEL 7-kor (!!!!) miközben a reggeliden csámcsogsz és átvillan az agyadon, hogy milyen lehet a levegő estére. Na meg persze arra, hogy aki a szemközti felhőkarcolóból néz, ugyanezt látja ott ahol én vagyok. Azért még nem Peking, hogy csak pár méterre lehessen látni de ez nem vigasztal.

Közelebbről

UPDATE: Oh, lemaradt a lényeg, a megfejtés! A különbség, hogy az első kép egy random hétvégi reggelt ábrázol a második pedig egy random hétköznap reggelt.

Szerintem Magyarország nagyon jó helyen van. Nincsenek se cunamik, se tájfunok, se tornádók se nagy földrengések. Télen nincs -30 C fok, nem sivatag a fél ország és még sorolhatnám bőven hogy miért de hosszú lenne a lista, mindenki vegyen elő egy papírt és írjon még tizet aztán küldjétek el. Majd közzéteszem később. :) Ezzel szemben sok országnak kell a fentebb említett nehézségek valamelyikével vagy azok kombinációjával megküzdenie.

A hétvégi San Fernandoba tett kiruccanás nem a sikeres és csodás kirándulásaim emléktárába fog bekerülni de legalább megint láttam egy szeletet a helyi kultúrából és rendszerből. Sajna nem néztem meg alaposan az időjárás jelentést és belefutottunk egy 1-es jelzésű tájfunba - az 5-ös a legerősebb - , ami bár szelesebb, mint egy babgulyás evő verseny másnapja de bizonyos szempontból kevésbé kellemetlen. Ahhoz viszont pont elég, hogy ne lehessen sok értelmes dolgot csinálni a tengerpart mellett.

Hétfőn választások voltak a Fülöp-szigeteken a "legalacsonyabb szinten". Barangay captaint választottak. A barangay a legkisebb egység, egy kerület egy része, mint például nálunk Ferenc vagy Józsefváros, persze sokkal nagyobb területtel és nagyobb lélekszámmal, mint az otthoni megfelelője. A választásokat azért szereti az emberek egy része - munkavállalók - mert hétköznapra is eshet és akkor munkaszüneti nap van és azért nem szereti az emberek másik része - munkaadók - mert hétköznapra is eshet és akkor munkaszüneti nap van - na jó, ez eléggé elnagyolt kijelentés volt. A választási rendszer pedig roppant nevetséges és roppant korrupt - mint szinte minden a Fülöp-szigeteken, ami hivatalos és hatalommal jár.

Ez már elég régi emlék de épp minap emlegettük fel a kollégával az indiai időket és sirva borultunk egymás vállára annak örülve, hogy túléltük. Na nem, azért ez csak vicc volt. Szép emlékek ezek, sok tanulsággal. Van pár videó amit szivesen megosztok Veletek, ez Delhiben készült. Az elején a hétvégi piac körül bóklászunk. A bal oldalt látható járművek nem parkolnak hanem próbálnak haladni, mert a tömeg elfoglal két sávot a háromból, Aztán felbérelünk egy biciklis riksát, hogy vigyen el minket a legközelebbi metro megállóhoz. A végén adtunk neki valami jelentéktelen borravalót, körülbelül 20 forintot de rég nem láttom olyan hálás és boldog arcot, mint akkor.

Na szépen vagyunk. Kiraktam pár napsütéses-pálmafás-tengerpartos képet és mindjárt megugrott a látogatottság. Hiába töröm itt magam szofisztikált szövegekkel, szóvirágokkal meg viccekkel posztról posztra. Nektek csak a képek kellenek. Persze egy kép többet ér 1000 szónál de akkor is fáj. Belül. Ott mélyen. Abban a bugyorban, amit még Kékszakállú herceg várában sem mertek feltárni.

De a mai témánk egész más. Túlélő vagyok! Mondjuk számomra olyan nagyon nagyon nem volt vészes a helyzet mert elég messze voltam az epicentrumtól de azért mégiscsak egy 7.2-es erősségű földrengés volt.

Akartam írni végre egy posztot, ami nem szól az égvilágon semmiről! Illetve pont, hogy a témája a nagy büdös semmi. Csak üres fecsegés, közhelyek, nincs mondanivaló, nem előzi meg kutató munka, nem rágom meg tízszer mielőtt leírom, de nem fog menni. Vagy mégis? Sikerül az áttörés? Lássuk!

Stílusos bortartó

Odakint patakokban folyik a monszun eső, a plázákban pedig dübörög a karácsonyi gépezet - hiszen már benne vagyunk a "ber" hónapokban, ami alatt szeptemeber, október, november és december hónapokat értik - én pedig azon gondolkozom, hogy mit blogoljak Nektek, hiszen már így is lement közel 90 poszt és mindenki csukott szemmel el tud navigálni a Fülöp-szigeteken és távolról, szag alapján kiszúrja a turistalehúzó helyeket egész Ázsiában - ha pedig még Ázsián kívül is akkor elmorzsolok egy könnycseppet a szemem sarkában. Nos rájöttem akad még téma akkor is, ha nem akarom feltárni a legmélyebb bugyrokat és legnagyobb magasságokat. Talán már nem olyan sok de azért még kitart. De mielőtt új vizekre eveznénk jöjjön egy kis ismétlés, milyen is egy monszun eső. Az alábbi képen azt láthatjátok, hogyan tünteti el a tőlem körülbelül 500 méterre levő felhőkarcolót pára pajtással karöltve - ez a pára pajtás nagyon szar de késő van, fáradt vagyok és a net is lassú, hogy javítsak.

Túl sok magyarázatot nem fűzök a montázshoz. Ez az igazi vödörből öntős eső, amikor az esernyő csak arra jó, hogy lassan ázz el. Szerencsére én lakásból néztem.