Kedvenc vesszőparipámhoz térek vissza, a légszennyezettséghez. Szerintem ez a legalattomosabb, mert abszolút nem látni. Ha az utca szemetes, ha a víz koszos stb. azt könnyen észrevenni de azt, hogy mit lélegzünk be az évek során, sőt itt Manilában inkább csak napok során, a légkondiszűrő mutatja igazán hűen - Ő a mi jóbarátunk. Érdemes kitakarítani meg cserélni, én is ezt tettem most mert átköltöztem egy másik lakásba de erről majd legközelebb. Itt van egy előtte és utána képsorozat.

Első lépés: ki kell szedni a szűrőt. Nagy fontos, hogy ilyenkor ne ájuljunk el a látványtól mert ha kiesik a kezünkből tiszta kosz lesz minden.

Második lépés a hidegzuhany, Ilyenkor jön a meglepetés...

Hoppácska! Előbújt a "háttér", ott a fal a szűrő mögött. A tüdőmet esetleg nem lehetne kimosatni?!

Harmadik és utolsó lépésként tegyük vissza a szinte kicserélt "új", átlátszó szűrőt. Már meg is vagyunk, nem is fájt ugye? Lehet mélyeket lélegezni. Egy ilyen takarítás után persze felmerül bennem a kérdés, hogy vajon más, a köz által használt helyeken milyen sűrűn takarítják? Mert itt az utolsó legócskább taxiban is megy éjjel nappal. Gondolom azokhoz bezúzásig hozzá sem nyúlnak. Talán nem is olyan fóbiások, akik maszkban mászkálnak az utcán.

Minden reggel kimegyek az EDSA nevű városi autópályához, ami 2x5 sáv és rendesen tele van. Beszélgettem ott egy biztonsági őrrel miközben vártam a reggeli fuvarra. Mondta, hogy Ő heti 6-7 napot kint van az út mellet és napi 12 órát tölt ott. Kérdeztem, hogy maszk vagy valami mert itt szerintem több tízezer autó megy el naponta? Mondta, hogy nem engedik fegyveres erőknek. Hát sok szerencsét komám. Nem is tudom, hány év mínuszt jelent ez az életéből de szerintem egy évtizedet biztos. Persze pénzből él az ember. Lehet le kéne zárnom hermetikusan a lakást és venni egy csomó növényt, hogy fotoszintetizáljanak nekem valami oxigént...