90 millió fülöpke országa

Élmények első kézből a fülöpökkel való találkozásról, helyi szokásokról, bennszülöttekről és a csodálatos Palawanról

Bejegyzések

2014.06.09. Jimbohumeister

Tipu szultán tigrise

Barátnőm elkezdte a szakmai gyakorlatát, ami engem is új helyzetbe hozott, minden reggel kelhetek ötkor. A reggeli holt időt valahogy el kell ütni - mert visszaaludni nem tudok. Elkezdtem futni. Sok helyen olvastam, hogy már kevés sport is érezhetően frissíti mind a testet mind a szellemet amit alá is írok. Sokkal több hülyeség jut eszembe mostanában napközben, amit annak tudok be, hogy energikusabb és frissebb vagyok. Ez olyan fajta hülyeség, ami engem szórakoztat de mással inkább nem osztanám meg... Szóval kifejezetten örülök, például a minap is egy étterembe az ebédemre várva, egymagamban üldögélve jól elnevetgéltem saját gondolataimon. A körülöttem levők meg néztek rám furán, ami tovább gerjesztette a folyamatot. A jókedv addig tartott, amíg ki nem hozták az ebédet, akkor szembesültem azzal, hogy eddig az árakat növelték de mostanra már elérhettek egy lélektani határt, mert az adagokat kezdték el zsugorítani.

Fűszerek és ételszínezékek egy indiai piacon

Az angol egy kedves és érdeklődő nép. A világ minden sarkába elhajózott és elvitte a kultúrát és civilizációt a távoli népek számára, noha e távoli népek abszolút nem kértek belőle - persze nincs ez másképp a spanyolokkal, franciákkal, hollandokkal és egyéb népekkel sem. Tipu szultán 1750-1799 között élt és Mysore uralkodója volt - Mysore a mai India déli részén található. Négy angol-mysorei háborúban is irányította seregét. Ő készíttetett egy játékszert, ami tömören és egyértelműen kifejezi az angolok iránti érzelmeit és azt a hírt hivatott megünnepelni, hogy Sir Hector Munro-t megtámadta és szétmarcangolta egy tigris - ez egyébként később fals hírnek bizonyult. Tipu szultán tigrise egy angol tisztet marcangoló tigrist ábrázol. A fából készült, élethű nagyságú tigrisen van egy kallantyú, ami működésbe hozza a szerkezetet, a tigris elkezd hörögni a katona pedig a kezével kalimpál és kétségbeesetten sír - a második kép elmosódott de akkor már kétszer szóltak, hogy ne fotózzak. 

Ha már időutazásos posztot írok - tavaly januárban voltam Indiában - megemlítek még pár régi emléket. A konyhájuk nagyon tetszett, remek ételeik vannak. Ha jól emlékszem a déli fogások a legfűszeresebbek de erre már nem mernék megesküdni. Ettem olyan erőset, hogy a felénél abba kellett hagynom, még úgy is, hogy folyamatosan ittam mellé vizet. Sokfajta kenyerük közül - puri, paratha, dosa, stb. - a bhatura maradt meg leginkább. Csak légzsáknak hívtam, elég nagy az átmérője, mint egy nagyobb lángosé de belül csak levegő van, itt egy kép kipukkasztás előttről és utánról.

 

Sokat lehetne még írni a konyháról de az a legjobb ha felkeresitek a legközelebbi indiai éttermet. Ha vannak indiaiak az országban akkor biztos van étterem is.

Az is nagyon tetszett, hogy kihozták a gyerekeket a teremből és a "helyszínen" tanították őket - legalábbis nekem ez jött le abból, amit láttam - szinte mindenhol, ahol jártam láttam osztályokat - továbbá rengeteg görbe/fura szarvú marhát.

 

A kereskedők trükkjei viszont annyira már nem tetszettek. Megszoktam az európai stílust, hogy arról akarnak meggyőzni, hogy mennyire jó lesz Neked és milyen jól jársz vele ha megveszed ezt vagy azt a terméket. Indiában inkább lelkileg - lelkiismeret furdalással - próbáltak manipulálni, mindegy, hogy a kisboltba reggel 9-kor vagy délután 1-kor mentem be, azt mondták, hogy jajj de jó, hogy jövök. Én vagyok ma az első vásárló és mindenképp vennem kell valamit, mert ez az Ő jószerencséje lesz és majd bevonzza a többi vevőt. Ergo az én vásárlásomon múlik, hogy milyen napja lesz, az, hogy mit akarok venni már mindegy csak vegyek valamit. Rómában nagyon sok indiai árul rózsát, amire persze először azt mondják, hogy ingyen van, ajándék de mikor elveszel egyet, azzal jönnek, hogy bár fizetni ugyan nem kell de egy kis adományt azért adjál. Indiában már megtapasztaltam ezt a hozzáállást, "nem kerül semmibe csak adj egy kis adományt", ezért nem futottam bele a trükkbe de láttam pár értetlen arcot vágó turistát rózsával a kezében, miközben az árussal beszélt.

komment


süti beállítások módosítása