Na szépen vagyunk. Kiraktam pár napsütéses-pálmafás-tengerpartos képet és mindjárt megugrott a látogatottság. Hiába töröm itt magam szofisztikált szövegekkel, szóvirágokkal meg viccekkel posztról posztra. Nektek csak a képek kellenek. Persze egy kép többet ér 1000 szónál de akkor is fáj. Belül. Ott mélyen. Abban a bugyorban, amit még Kékszakállú herceg várában sem mertek feltárni.

De a mai témánk egész más. Túlélő vagyok! Mondjuk számomra olyan nagyon nagyon nem volt vészes a helyzet mert elég messze voltam az epicentrumtól de azért mégiscsak egy 7.2-es erősségű földrengés volt.

Bő két éve haverom bejelentette, hogy megy az Egyesült Államokba dolgozni egy évre. Mondtam neki, hogy öreg, biztos oda akarsz menni, ahol iskolákban lövöldöznek, minden hülyének lehet fegyvere és a rendőrök habozás nélkül lelőnek ha egy sanda mozdulatot teszel igazoltatás közben? Aztán sors pajtás úgy hozta, hogy pár hónap múlva én jelentettem be neki, hogy megyek Manilába dolgozni két évre, ahol tájfunok vannak, a pacifikus tűzgyűrűn helyezkedik el - ezen a gyűrűn van a vulkánok 75%-a, gyakoriak a földrengések és emiatt a cunami veszély is mindig jelen van - és sokan élnek a mélyszegénység mélyén, bádogvárosokban. Csak röhögött.

Ha gyorsan végig akarunk szaladni az életemen - és miért ne akarnánk? - persze csak földrengések szempontjából, akkor először 5 éves koromban találkozhattam a jelenséggel Balatonudvariban de arra már nem is emlékszem csak mindig emlegetik nekem, mikor előkerülnek a családi fotók. Aztán közel 25 év kihagyással egy elég határozott belépővel tért vissza az életembe tegnap.

Reggeli után visszamentem a szobámba összepakolni a cuccom, hogy nekivágjak a hazafele vezető rögös útnak, mikor úgy éreztem, mintha hullámozna alattam a talaj. Gondoltam is, hogy francba még mindig érzem a tenger hullámzását - előző nap kint voltam a vizen, ami elég haragos volt és ha sok időt töltesz el a hullámok között, akkor utána a parton is azt érzed mintha még ott lennél a vizen, a hullámzásban. Aztán láttam, hogy nem csak én érzem a hullámzást, hanem a tárgyak is mozognak a szobában. Fejemben elkezdtem végigpörgetni a tanultakat az általános iskola első osztályától, hogy mi is lehet ez. Majdnem eljutottam a másodikig is mire bevillant, hogy ez bizony földrengés. Hoppácska! Gyorsan kiszaladtam a szobámból, nehogy felettem dőljön össze az épület. Szerencsére egy perc alatt vége lett a rengéseknek és nem esett semmilyen kár.

A jobb alsóból "menekültem". Még jó, hogy nem fent voltam mert lehet a nagy sietségben kiugrok az erkélyről és én leszek az egyetlen áldozat Malapascua szigetén...

Persze a nap során rengeteg utórengés volt, nekem a második felvonás délután jött, mikor már a reptéren voltam és becsekkoltam mindent. Ültem a váróban és mint akinek japán vér csörgedezik az ereiben, észre sem vettem, hogy földrengés van, amíg el nem kezdtek sikongatni a nők. Akkor kezdtem el érezni, hogy bakker, megint inog a talaj a lábunk alatt csak itt most közel sem vagyok olyan jó helyzetben, mint reggel, mert nem tudok csak úgy kiszaladni az épületből. Meg a tömeg is kezdett pánikolni és mozgolódni, aztán hiába csak 1.5 méter magasak az emberek, ha 10-en átfutnak rajtad akkor azt már megérzed - jobban éreztem volna magam ha mindenki a helyén maradt volna és ott sikoltozik, mint a hullámvasúton. Egy nő szólt, hogy jobban teszem ha elülök onnan ahol épp vagyok, mert a fejem felett egy nagy digitális óra van. Sokat nem kellett győzködnie. Körülbelül háromszor kellett rengenie a földnek mire végre kitessékeltek minket az épület mellé de addigra már mindenki ott nyomorgott a vészkijárat felirat alatt.

Utána már nem éreztem rengéseket, a gép meg körülbelül egy óra késéssel el is indult úgyhogy minden jó ha jó a vége. Persze sajnos nem mindenki volt ilyen szerencsés. Nem követtem a híreket de úgy tudom több mint 80 ember meghalt, sok épületben keletkezett kár és sokan nem mertek/mernek a házukban aludni mert félnek, hogy rájuk dől.

Ime egy video a sok közül, amit a járókelők vettek fel:

Hát így esett, hogy megesett ez a földrengés. Ha valaki szép képeket akar csekkolja majd a facebookon, oda töltötök fel a héten. Itt pedig egy ráadás.