A manilai közlekedés egész más képet mutat, mint amit otthon megszoktam. Hovatovább egészen mást, mint amit egész Európában bárki megszokott - jó, ha visszarepülünk az időben, akkor közlekedésbiztonság szempontjából biztos találunk párhuzamokat. Ennél fogva eleinte a dugók sem voltak annyira unalmasak, mint otthon de az első varázs sajna mostanra már elillant, ergo már ugyanolyan unalmas és idegesítő a négy sávnyi autó mint bárhol máshol. Az unatkozás nem érvényes a sofőrre, mert a motorosok össze-vissza cikáznak az autósok között, ahol épp helyet találnak így még a tötyögés közben is résen kell lenni minden pillanatban. Ráadásul mindenki kicentiz minden manővert, könnyen meg lehet húzni a kocsi oldalát ha kicsit is elkalandozol.

A téma kifogyhatatlan - ráadásul amit most választottam az örök is. Az első képen a potty nevű wc fertőtlenítő spray látható. A helyieknek gondolom egy márkánál többet nem jelent de nekem ez a potty wc spray igazi csemege - abban az értelemben, hogy lehet blogolni. Nem sokon múlott, hogy harsány nevetésbe törjek ki de sikerült lecsillapítani a rámtörő hullámot és széles szájrágós mosolyba beletuszkolni. Csináltam róla egy képet, a pénztáros meg a közelembe levők elég hülyén néztek, hogy ennek a fehér embernek meg mi baja, hogy ilyen wc-s cuccot fényképez. Íme.

Még mindig Kínában kalandozunk de most egy nem túl szép témában. Már 8 hónapja vagyok itt a Fülöp-szigeteken de még sosem láttam verekedést az utcán, talán még veszekedést sem. Kínában viszont elég volt pár napot eltöltenem és máris találkoztam - akkor még nem tudtam, hogy ez csak az első lesz - az agresszivitással a nyílt utcán. Sőt, a  mindössze 5 hét alatt, amit ott töltöttem 4 alkalommal is láttam bunyót. Kezdjük az elsővel.

Szerintem a sok kinai hobbi közül az egyik az épitkezés. Esküszöm imádnak épiteni bár lehet, hogy csak annyi áll a dolog hátterében, hogy le kell foglalni pár százmillió embert valamivel, addig sem gondolkoznak a rendszer elleni lázadáson vagy bármi egyéb olyan dolgon, ami fenyegethetné a hatalmon levőket - persze, tudom megvannak a gazdasági, kultúrális és katonai okai is. Legkézenfekvõbb példa erre a nagy fal, ami 8.800 km hosszú volt fénykorába, mikor a turisták még nem hordták el – persze ez a kisebb gond - és a különbzõ, profitra éhes bányavállalatok nem rongálták meg működésük során – na ez a nagyobb gond. Álltilóg vannak, akik saját épitkezésükhöz lopják alapanyagnak. Az milyen menő már, hogy a házadat a nagy falból épited fel! :)

A nagy fal, ami óriási sárkányként kigyózik a messzeségbe

Gyorsan összegereblyézem a gondolatmorzsákat a fejembe, ami még megmaradt Kínáról, hátha találok valami érdekeset.

Például ott vannak az utcák színfoltjai - a szarós nacis gyerekek mellett - akik este pizsamában vágnak neki a városnak, boltoknak. Mikor először láttam ilyen embereket - körülbelül hármat egymás után 100 méteren belül - azt hittem, hogy egy közeli kórházból küldik ki a betegeket egy sétára, vagy egyszerűen csak megszöktek. Aztán a város más pontjain és később más városokban is láttam pizsamában mászkáló embereket. Kínai barátaim azt mondták, hogy sokan miután hazamentek, átvedlenek otthoni ruhába, ami néha egyben a pizsama is és onnantól kezdve abban töltik el a nap hátralevő részét, akkor is ha közben ki kell menniük a városba. Elég érdekes, amikor a boltban a sorban előtted valaki öltönyben áll, mögötted meg pizsamában. Másik színfolt a sétálás közben tornázó emberek csoportja. Nyújtogatják a karjukat, hajolgatnak, törzsüket tekergetik... Róluk sajna nincs képem de itt egy pizsamás:

Méltánytalanul majdnem meg is feledkeztem az esti táncra összegyűlő nők csoportjáról. Egyszerűen csak kimennek a térre, legyen az egy abc előtt vagy bárhol máshol, 2-3 hivatásos táncosnő mutatja a koreográfiát, a többiek pedig lemásolják. Táncóra mindenkinek de  leginkább nőknek. Legalább mozognak kicsit és nincsenek egyedül, jó ötlet ez. Nem a TV vagy a net előtt tespednek. Hopp és az egyik morzsa hozza a másikat. Nem csak este és nők táncolnak, hanem napközben sokan kimennek tai chizni a parkokba. Persze napközben főleg csak hétvégeken.

Kedvenc vesszőparipámhoz térek vissza, a légszennyezettséghez. Szerintem ez a legalattomosabb, mert abszolút nem látni. Ha az utca szemetes, ha a víz koszos stb. azt könnyen észrevenni de azt, hogy mit lélegzünk be az évek során, sőt itt Manilában inkább csak napok során, a légkondiszűrő mutatja igazán hűen - Ő a mi jóbarátunk. Érdemes kitakarítani meg cserélni, én is ezt tettem most mert átköltöztem egy másik lakásba de erről majd legközelebb. Itt van egy előtte és utána képsorozat.

Az elmúlt három hétben nem túl sokat posztoltam, foghatjuk ezt lustaságra vagy alkotói válságra de most reneszánszát éli bennem az érzés, ami miatt elkezdtem a blogot írni, azaz tele vagyok élménnyel és energiával. Nagy lelkesedéssel és amatőrizmussal összevágtam Nektek egy rövid videót arról, hogy hogyan kurkásszák egymást a kis makik. Elég jó dolguk van, csak ülnek, nyammognak valami rügyön és fogadják a turistákat, akik jól teletömik őket mindenféle kajával. Én is így tettem, épp úton voltam, hogy elcsípjem az esti szentjános bogár showt a folyóparton de előtte megálltunk megnézni a majmokat. Valahol Malajziában készült a video.

Az előző posztban "lehozott" hal nem csak az én fantáziámat mozgatta meg, hanem a fülöpökét is. Számukra is újdonság volt, úgy látszik nem sokszor látnak ilyen rettenetet annak ellenére, hogy egy mezei bevásárlóközpont egyik élelmiszerboltjában botlottam bele. El is kezdtek nyomozni, hogy milyen hal lehet ez - én meg töprengeni, hogy minek egy halnak nyelv. Nyelni nem hiszem hogy szokott, a száját sem kell megnyalnia evés után, mindegy is, biztos ízlel vele... A lényeg, hogy az egyikük talált valami érdekeset és egyben gusztustalant. Egy blogbejegyzést, ami parazitákról szól. Az animal planeten ment egy sorozat a "Bennünk élő szörny" címmel, amiben mindenféle horror állatról forgattak. Ebből az egyik "A parazita, ami nyelv akar lenni".

Nagyon nehezen áll össze az utsó 1-2 posztom Kináról, hogy addig se unatkozzatok csináltam Nektek egy remek képet tegnap bevásárlás közben. A marhanyelvről azt irják, hogy ronda de finom de vajon mit irnának a halnyelvről? Ronda, büdös de finom? Majd keresek rá egy receptet és elmondom... Messziről azt hittem valamit bedugtak a szájába és azzal árulják gratisnak :). Egyet fizet kettőt kap de nem. Ez tényleg valami óriás nyelves hal. Vagy lenyelt egy nyelvet vagy nem tudom, mindenesetre bizarr. Az az élmény jut eszembe róla, mikor a kuala lumpuri madárparkban láttam, hogy preparátorok különböző állatok különböző testrészeit varrják össze, hogy egy új fajt "alkossanak".

Egyik régi, kedvenc  és rongyosra nézett sorozatomban, a Miért éppen Alaszka? ciműben mondták meg a frankót arról, amit a kinai nyelvről gondolok. A filozófikus és művészi hajlamú Chris mondta a pénzember Minnifieldnek a következőt - legalábbis valami hasonlót:

"Tudod Minnifield, Te olyan vagy mint a Mississippi. Ahol mélynek kéne lenned ott sekélyes vagy, ahol pedig sekélyesnek kéne lenned ott mély vagy."