Titeket ki vagy mi vár otthon, mikor hazaértek? Engem egy szemét, egész nap koplalt moszkitó és nagyon azon van, hogy minél hamarabb behozza a napközbeni lemaradását. Már egy hete üldözöm de ügyesebb nálam, ráadásul mindig máshol van az elektromos szúnyogirtó mint kéne. Na de ami késik nem múlik! Mint tudjátok nemrég árviz volt itt Manilában - kb. 2 hónapja - amiról elég sok kép készült. Az egyik "kedvencem"-et lentebb láthatjátok, csak "A manilai árvizi hajós"-nak hivom. Jól látjátok, a férfi egy koporsóban evez mosolyogva. Végülis a lényeg, hogy egyelőre csak ideiglenesen kell használnia, miért is ne örülne.

Most csúnyán megszegtem az igéretem és nem az MRT-ról meg a jeepneykről irtam, mint utóbb igértem. Pfuj, na de majd legközelebb!

Mostanában tömegközlekedéssel megyek munkába, hogy miért az nem lényeg, egyszerűen csak fogadjátok el, a tényt. Abból a szóból, hogy tömegközlekedés csak a fele igaz, mégpedig az első fele: a tömeg. Ami itt folyik azt közlekedésnek nem nevezném. Amikor először találkoztam a helyi megoldásokkal nagyon elcsodálkoztam, a következő stádium az volt, hogy csak nevetni tudtam rajta a végső stádium pedig a mérgelődés lett. Bár erősen gyanítom, hogy lesz még egy állomás, a belenyugvás, legalábbis remélem. Azért nem is egy hanem kettő dolog is eszembe jutott, ami tetszik benne. Az egyik, hogy mindenki fizet a szolgáltatásért amit igénybe vesz - mert nincs bérlet, hanem akkor fizetsz amikor felszállsz vagy útközben - a másik pedig, hogy mindenki arányos fizet, ha közelebbre mész kevesebbet, ha hosszabb távra többet.

Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan rég volt. Volt egyszer egy tegnap. Ez a tegnap nagyon szörnyű volt mert találtam egy olyan hivatlan vendéget, akinek a legkevésbé sem örültem. Ráadásul a poharamban! Csak azt tudnám, hogy hogyan került bele, mert egy 2 literes flakonból töltöttem ki a vizet, oda meg egy gallonból vezetett az út, amit rendelni szoktam és a gallon elvileg és gyakorlatilag is le van fóliázva.

ma már nem nyitotta meg a csatornáit! Juhhhéj! Három nap folyamatos esőzés után ma végre nem esett. Ha leszámítjuk azt a 10 percet mikor reggel kimentem a buszhoz... De azon kívül semmi, mindenki nagy örömére. A városban érezhetően kevesebben járnak, az utak Manilához mérten csillognak-villognak, a levegő olyan tiszta, hogy szerintem évek óta nem mértek ilyet. Még azt is érzem, ahogy óráról-órára kevesebb a szabad gyök a szervezetemben :)!

A helyzet és a hangulat korántsem olyan emelkedett és könnyed, mint a címben szereplő dal hangulata. Már 3(!!!) napja esik többé-kevésbé folyamatosan. Ilyet még nem láttam. Hihetetlen! Lassan már azt hiszem el sem fog állni többé. Kérdeztem a kollégákat és azt mondták, hogy ez azért abnormális, ilyen durva esőzés nem szokott lenni még az esős időszakban sem. Ha ez a klímaváltozás "jótékony" hatása akkor minden szülő kezdhet aggódni a gyereke jövőjéért és persze elgondolkozni, hogy Ő mivel járul hozzá! Az esernyő itt már csak arra jó, hogy comb fölött ne ázz meg...

Olvasom az otthoni időjárás jelentést és látom, hogy ott most szépen süt a nap - talán szebben is, mint szeretnétek - mindenki árnyékot, fagyit, légkondit keres vagy esőt vár. Nos mindeközben Manilában kitört az özönvíz. Tegnap 16.30 körül kezdett esni. Indulásom előtt 15 perccel még jobban rázendített, kérdeztem a kollégákat, hogy van-e esély arra, hogy ez elálljon 15 perc múlva? Csak nevettek.

Mikor jegyet váltottam a Fülöp-szigetekre nem tudtam, hogy ez egyben egy gigantikus, élő Monty Python show-ra is belépő. A híres hülye járások minisztériuma nyomán szerintem itt megnyitották a hülye nevek minisztériumát. Azt hittem az eddigi tapasztalataim már nem tudják überelni de úgy érzem tévedtem és mégiscsak van új a nap alatt - a nevekről előzőleg itt írtam: http://90milliofulopke.blog.hu/2012/01/27/nevek_29

Hogy miért is írom ezeket a sorokat?

Itt ülök a manilai forgalomnak nevezett csendéletben és a gugli analyticset böngészem - az egy olyan cucc, amivel egy oldal látogatottságát lehet mérni. Mielőtt elmondanám, hogy mit látok egy szolgálati közleményt kanyarintok ide. Hétvégén rendezgettem a blogot, mert már nagyon loncsos volt. Ha jártatok azóta az oldalon gondolom észrevettétek, hogy a cikkeknek csak az eleje jelenik meg, így nem kaptok ínhüvely gyulladást mire végig görgettek az egérrel a főoldalon a lap aljára. Hovatovább még átláthatóbb is. Ezek után minden oldalon három cikk bevezetőjét fogjátok látni és ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, a jelen esetben például arra, hogy mitől dobban a blogger szív, akkor a tovább gombra kell kattintanotok. Ujjakat készíteni mert jön...

Borneo és Celebesz, magyar volt és magyar lesz!

Nem is olyan régen volt egy kis villongás Kina és a Fülöp-szigetek között bizonyos tengeri területek miatt. Még a háború szó is elhangzott magas körökben. Néhányan csak úgy kommentálták az eseményt az interneten, hogy nem gond, legalább mindkét ország megoldja a túlnépesedési problémáit. Hát végülis igy is lehet....

Az biztos, hogy túlnépesedési problémával küzd mindkét ország és az az elképesztő, hogy a szegényeknek van a legtöbb gyereke. Sosem értettem, hogy mire jó ez!? Ne mondják már, hogy egy átlagos taxisofőrnek 3-4 gyereke kell hogy legyen. Vagy egy gettoba, mély szegénységben élő pár 10 gyereket kell hogy vállaljon, mikor még saját magát is alig tudja ellátni. Mert itt tényleg ez van. A gazdagoknak vagy legalábbis tehetősebbeknek mondjuk 1-2 gyereke van de ha valaki alulról jön, annak legalább 4 és minél lentebbről jön, annál több. Mondjuk 6-10. Mérges is voltam, meg úgy voltam vele, hogy meg is érdemlik. Sajnáljuk őket, hogy harmadik világ, aztán Ők meg csinálnak egy halom gyereket.