Bangkok az atlasz lapjain kívül a Guiness rekordok könyvének lapjain is visszaköszön és nem az 1000 főre jutó ladyboyok száma miatt – mert szerintem abban Manila viszi a pálmát – hanem az eredeti nevének hossza miatt, ami a következő: Krung Thep Mahanakhon Amon Rattanakosin Mahinthara Yuthaya Mahadilok Phop Noppharat Ratchathani Burirom Udomratchaniwet Mahasathan Amon Piman Awatan Sathit Sakkathattiya Witsanukam Prasit. Nem tudom mit jelenthet de ha a hivatalos ügyek intézésnél használt űrlapok lakcím mezőjére gondolok, akkor nagyon jól jártak a rövidítéssel.

Ha már Thaiföld akkor aranyháromszög, ha már aranyháromszőg akkor ópium, ha már ópium akkor ópium múzeum. Thaiföld legészakabbra fekvő területén kalandozunk most, ahol a híres Mekong folyó mentén találkozik Burma (Myanmar), Laos és Thaiföld. Sűrű volt itt az élet régebben, mikor még az ópium termelés virágzott a vidéken - sőt a wikin azt olvastam, hogy Afganisztán mellett Burma a másik ország, ahol manapság is lehet hivatalosan kábítószer termelésből élni, még adó is van rá. A múzeumot végigjárva azt kell mondjam megadták a módját a fogyasztásnak. Nem olyanok voltak, mint a mai fiatalok, akik két óra közti szünetben a suli wc-ben elnyomnak egy füves cigit.

Szemben a sziget és tartozékai Burma, jobbra fent a csücsökben Laos alattam meg Thaiföld

Már tegnapelőtt akartam Nektek írni, mielőtt még elkezdtek aggódni, hogy elraboltak vagy lecsuktak esetleg bármi más, de egy jó 6-8 cm-es csótány letámadott az este és vele kellett megküzdenem. Ekkorát még nem láttam itt, pláne nem a lakásomban. Az elektromos szúnyogírtóval kellett 10-15x megsokkolóznom, mire végre belassult annyira, hogy a papucsommal megadhattam a kegyelemcsapást. Nem volt szép látvány.

Ideje továbbhaladni a nagy sikerrel debütált gasztro különlegességek feltárását célzó cikkem (lásd Csirkét tojik a nyúl c. posztot) nyomvonalán, mivel szeretem riogatni a népet. A reflektor fényben a mai vendégünk Mr. Isaw, - ejtsd iszáo - ami nem más mint grillezett bél.

Pár szösszenet még Kínáról - ahol 5 hónapja voltam de talán egy posztot még megér. Az első dolog, hogy Kína "üres"! Na persze ez nem teljesen igaz de Manila után ez volt az érzésem. Persze lehet, hogy Hangzhou azon kerülete ahol laktunk nem feltétlen jó minta egész Kína reprezentálására de azt kell mondjam, hogy a városok elég jól meg vannak tervezve, széles utak, járdák, terek. A metrón kívül sehol nem éreztem magam tömegnyomorban ott viszont nagyon. Hangzhou azon részén ahol laktunk például az utak annyira felül voltak tervezve, hogy 3 sávon álltak üresen. Bármerre mentem körülbelül ilyen volt.

Ma reggel kaptam egy smst barátnőmtől, amiben szép napot kívánt és küldött egy <3 smileyt. A telefon nem alakította át figurára és eddig még nem is találkoztam ezzel a jellel úgyhogy megkérdeztem, hogy mi ez, egy varázslósüveg mellekkel vagy egy varázslósüveg fenékkel? Persze a papírforma beigazolódott és nem! Ezt balra kell forgatni és akkor egy szív! Minden nap tanul valamit az ember. Pedig esküszöm simán lehetne annak a jele, hogy "hát a feje nem jön be annyira de ha egy óriási varázslósüveget húznék rá, akkor..."

Júniusban voltam először és több mint valószínű, hogy utoljára Bruneiban és azóta csiklandozza még pár gondolat a tekervényeim, amit meg is osztok Veletek mielőtt a feledés homályába merül - a Bruneiről szóló előző cikket itt találjátok: Ahol 1L benzin olcsóbb, mint 1L víz. Csapjunk hát a húrok közé.

A tagalog nyelvben, ami a Fülöp-szigetek hivatalos nyelve az angol mellett, feltűnően sok az "a" betű. Csak egy képet csatolok - amit egy metro állomáson lőttem - mert nagyon nincs mit ragozni a témán és mellesleg nincs is más képem.

Belekezdtem a kozmopolita életbe – végtére is egy 15 milliós városban csak megadja magát az ember a trendnek  - és masszázsra járok, moziba járok, starbucks-ból blogolok. Meg lehet szokni. Na ne aggódjatok nem fogok átcsúszni valami Szex és New York stílusba. A cím alapján biztos azt hiszitek, hogy megzakkantam de megdönthetetlen bizonyítékaim vannak, hogy a hiba nem a én készülékemben van.

Ideje leráznom a virtuális port a blogomról, lapozzunk hát egyet a fülöpök nagy krónikás könyvében és nézzük meg mit tartogat számunkra a következő oldal. Meg is van, úgy kezdődik, hogy “Manilában nem csak rendes és dolgos emberek élnek…”