Haa-----haa------------haa. Valahogy ezt a cikket is indítani kellett. Persze biztos ezer jobb módja lett volna de ha indulni akarok a legrosszabbul kezdődő blogbejegyzések versenyén teljesíteni kell és nem tudhatom milyen szoros a mezőny...

A kis bevezetőmmel arra akartam célozni a nagyérdeműnek, hogy Borneó szigetén jártam. Bevallom még álmodni sem álmodtam róla soha, hogy eljutok ide nemhogy egyszer valóra is váljon. Borneó szigetén három ország népe tenyészik, mégpedig a következők: Malajzia, Indonézia és a célpontunk, a Brunei Szultánság fiai és lányai. Annak, hogy miért pont oda mentem elég prózai oka van, csöppet sem romantikus vagy kalandos. Egyszerűen olcsó volt a repjegy. Befűztem hát havert is így együtt kalandozhattuk végig az ott töltött 5 napot. Indulás előtt körülbelül egy vagy két nappal néztem csak meg, hogy mit is lehet ott csinálni és mit érdemes megnézni - mégse menjek már teljesen felkészületlenül. Azt dobta ki minden oldal, hogy körülbelül két nap elég az országra mert sok látnivaló nincs és legalább kicsi is - összesen 1700 km2. Kezdtem aggódni, hogy mit fogunk ott csinálni 5 napig. Mondjuk sok az őserdő, legfeljebb majd bevesszük magunkat a dzsungelbe és gyűjtögetünk, hangyákat kergetünk, kunyhót építünk, lándzsát készítünk, tábortűzön lárvát sütünk. Szerencsére nem így lett.

Bandar Seri Begawanba érkeztünk a repülővel, ami Brunei fővárosa. Az egész országban kevesebb mint 400.000 ember él. Családnak nagy, országnak kicsi, maradjunk mégis abban, hogy egy nagy család egy kis országban. Már akkor eltöltött ez a fura családias érzés mikor megérkeztünk a tenyérnyi reptérre. A váróterem épp felújítás alatt állt, egy része le volt zárva ezért inkább a szoba szó jutott róla eszembe mintsem a terem. Az érzés végig megmaradt, elég volt 2 napot eltöltenem ott és azt éreztem, hogy tartozok valahova, ami az óriási és zsúfolt Manilában nem nagyon, vagy csak nehezen alakulhat ki. Mondjuk akkor ha oda születsz. Bruneiről azt tartják, hogy a béke lakhelye és ezt csak megerősíteni tudom. Sőt a nevében is benne van, ami hivatalosan: Negara Brunei Darussalam.

A nemzetközi reptér várótermében...

Vegyük sorra a jóságokat, mert nem véletlen az a címe a posztnak, hogy ahol 1L benzin olcsóbb, mint 1L víz, noha a vizet sem mérik aranyáron.

Bruneit nemcsak a béke, hanem a Shell országának is lehetne hívni, mivel tele vannak olajjal és a Shell a kizárólagos kitermelő valami régi gyarmati okokból kifolyólag. Elég az hozzá, hogy az ország GDP-jének 90%-a olajból jön. A sok olajnak köszönhetően 1L benzin átszámítva cirka 90 HUF 1L ásványvíz pedig 120 HUF és ez még csak a torta alap. Messze vagyunk még a sokat emlegetett habtól! Következő jóság, hogy nincs személyi jövedelem adó. Ha valaki nem hinne a szemének annak leírom még egyszer, hogy ne akadjon el az olvasásban hanem haladhasson folyamatosan, elolvasva újra. Nincsen személyi jövedelem adó. Egy fülöp haver azt mondta, hogy ez nem kifejezetten Bruneira vonatkozik, hanem az iszlám országokra. Ugyanis Brunei iszlám ország és Ő volt más iszlám országokban és a vallás tiltja a személyi jövedelem adót. Ezt sem megerősíteni sem cáfolni nem tudom, utánanézni meg lusta vagyok de Bruneiban nincs és kész. A lakás majdhogynem alanyi jogon jár. Ha betöltötted a felnőttkort és el akarsz / kell kötöznöd otthonról de nincs saját lakásod az állam biztosít neked havi 15.000 HUF-nak megfelelő összegért. A rezsi körülbelül még egyszer ennyi. Friss diplomásként meg elég sokat keresel. Ha azt mondom, hogy egy friss diplomás fizetésének körülbelül a 30%-a megy el megélhetésre – mindennel együtt, kaja, pia, lakás, stb – akkor lehet, hogy még sokat is mondtam. Ja, az oktatás és egészségügy ingyenes. Ha már az ingyenességnél tartunk, felhúztak egy kis vidámparkot, ahol természetesen minden ingyen volt de a felét le kellett bontani mert senki nem használta – LOL. Még mesélt valamit az egyik helyi ismerős arról, hogy az autókra van valami támogatás és a szingapúri árak 20%-ért lehet nekik autót vásárolni de ezt már nem akarta, tudta befogadni az agyam. Az olcsó autó és üzemanyag árak miatt egy emberre kb. 1,3 autó jut. Mindenki döntse el maga, hogy ez jó-e vagy sem.

Akkora a boldogság és a jólét, hogy még a papucsok is eufóriában vannak,

 

és a férfiaknak mell formájú rádiójuk van!

(egyébként ezt nem is értem, hogy iszlám országban hogyan árulhatnak ilyet)

Az emberek abszolút barátságosak voltak. Elmentünk pénzt váltani haverral és a bankban a váltó ember megkérdezte, hogy honnan jöttünk, mióta vagyunk itt. Rövid beszélgetésbe elegyedtünk vele és a végén még azt is felajánlotta, hogy körbevisz minket a városban és megmutat mindent. Másik esetben pedig egy múzeum előtt stoppoltunk, végül egy kedves házaspár vett fel minket. Először elmentek mellettünk de távolabb ahol vissza tudtak fordulni megtették és visszajöttek értünk. A mókás az volt mikor beültünk és egy Rubik kockát pillantottunk meg a hátsó ülésen. Aztán elmondtuk neki, hogy ez honnan származik. Jó érzés volt a világ végén egy magyar találmánnyal találkozni. Büszkeséggel töltött el – ahogy emlékszem harapás nyomok nem voltak rajta, szóval nem egy házi kedvenc játéka volt.

Magyar invázió a Brunei múzeumnál

Meleg és pára az volt. Főleg az őserdőben ahol kirándulást tettünk. Ne egy machetes túrát képzeljetek el. Volt egy kis ösvény, azon mentünk egy darabig, aztán vissza. Túl sok állatot nem láttunk csak egy óriási férget, 100 lábú szerűt, körülbelül olyan vastag volt mint egy férfi középső ujja és háromszor olyan hosszú. Láttunk egy csomó „hangyát” is. Azért írom „hangyának” mert brutál nagyok voltak. A legnagyobb amit láttam az valamivel nagyobb volt mint egy ujjpercem. Hosszban körülbelül akkora, mint egy ásványvizes palack kupakja. Íme a bizonyíték:

Kupak és hangya - ez a példány nem csak szorgos de böszme is

Ééééééés, ami a legjobb, hogy egyet még sikerült is elfognom egy üres palackkal!!! Sarokba szorítottam – ha van ennek a kifejezésnek bármi értelmezhető és vizualizálható képe egy őserdőre levetítve – belemászott a palackba aztán ott tepert benne. Durva volt, rendesen kopogott tőle a palack, aztán megsajnáltam és elengedtem. Én hülye!!! Pedig mennyire jól nézett volna ki a szobámban egy óriáshangya belerakva olyan átlátszó cuccba. Ott figyelne a polcomon, az emberarcú bogár mellett! (lásd: http://90milliofulopke.blog.hu/2012/04/18/kuala_lumpur_a_kezdetek) Persze sok más alternatíva lett volna még a hasznosítására. Ha sikerül sokáig életben tartanom és hazavinnem a Széll Kálmán téren ijesztgethettem volna vele az embereket. Vagy eladhattam volna valami katasztrófa film stúdiónak, óriáshangyás városlerombolós jelenethez – azt tuti ilyen hangyákkal forgatják. Esetleg pénzért mutogathattam volna... késő bánat. Talán most, hogy kiírtam ezt magamból sikerült feldolgozni ezt a first world problem-et. Ezt a kifejezést itt a Fülöp-szigeteken tanultam-hallottam és azt hiszem sokat fogom még otthon emlegetni.

Igazi ujjbegymarcangoló csáprágók

- hoppá, anélkül emlékszem erre a szóra, hogy megnéztem volna a gugliba!