Japán nem olcsó. Megvannak a kötelező tételek, amiken nehezen vagy sehogy sem lehet faragni - repjegy, városon/országon belüli közlekedés, belépők - és azok, amik szélesebb skálán mozognak, mint szállás és kaja. Megpróbáltam farigcsálni ahol tudtam, voltam munkásszállón, guest houseban - ami úgy volt "berendezve", mint egy padlás ahova felhordanak mindent ami nem kell - és ha már Japán, ha már olcsó szállás akkor természetesen kapszula hotelben is megfordultam. Találtam egy jó árban levőt - akciósan körülbelül 4000 huf/éj volt - és izgatottan vártam, hogy vajon mi vár majd rám ott. Képek voltak a neten de attól az még élőben lehet két kategóriával lentebb is.

Bolyongtam egy ideig mire megtaláltam a szállást. Nagyon megörültem, hogy végre ott vagyok, gyorsan be is trappoltam a recepcióhoz észre sem véve a szemmagasságban elhelyezett A4-es lapot, vastagbetűs felirattal: “Ne lépj be cipővel!”. Elég heves tiltakozást váltott ki az akcióm, amit először nem értettem - mivel nem láttam a feliratot. Nem ám azt mondták, hogy “kérlek ne gyere be cipővel” vagy "kérlek vedd le a cipőt mielőtt belépsz", hanem “állj!, állj!”, “vedd le a cipőt!”. Még a kezüket is feltartották, hogy stop, olyan riadalom volt, mintha épp egy taposóaknára készültem volna lépni a következő mozdulattal. Hozzáteszem én voltam a béna, visszagondolva elég vicces. Kilépve a liftből volt egy 2 nm-es terület, ahol le kellett volna venni a cipőt. Egy oszlop - amin kint volt a fentebb említett A4-es lap - két “bejáratra” osztotta a teret, balra, ahol a cipőknek szánt fakkokon keresztül vezetett az út, jobbra pedig egyenes út a recepcióhoz de abba az irányba ki voltak téve kis szemetesek, amik elválasztották az előtértől. Én meg fogtam magam, arrébb tettem az egyik szemetest és átvágtam, örömmel a szívemben, papírt lobogtatva a kezemben hogy végre itt vagyok.

Mint látjátok a papucs etikett betartása a szálláson/lakáson belül nem tréfa dolog. Nem lehet bemenni cipővel sehova még véletlenül sem. A lakáson kívül, vagy egy kis előtérben le kell venni és otthagyni. Nagoyában aludtam egy éjszakát egy munkásszállón - ami elég lepra volt - és még ott is le kellett vennem a portánál a cipőt, a belépés utáni fél méteren belül és átváltani papucsra - más kérdés, hogy megkérték, hogy inkább vigyem fel a szobába és ne hagyjam nekik lent bűzölögni. A lakásban két papucsot használnak, egy szigorúan csak a wc-n belül egy másik meg az összes többi helyiség. Mivel nem olvastam előre japán kultúra könyvet ezekre tapasztalásos, lecseszéses módon jöttem rá.

A higiéniai felszereltség olyan volt, amit egy drágább - 2x ennyibe kerülő - fülöp-szigeteki szállás is megírigyelt volna. Ez a következőkből állt: tusfürdő, sampon, arcmosó szappan, borotva hab/gél, arcszesz, arc tonik, borotva, fogkefe, hajszárító, sterilizált fésű, fülpálcika, kis és nagy törölköző és hátmosó izé. Kell még valami? Ezek ráadásul minőségi cuccok voltak és még csak fel sem vizezték őket. Saját fürdőszobáról természetesen szó sem lehetett de a közös fürdőhöz tartozott egy szauna tévével, hidegvizes “medence”, melegvizes yakuzzi és egy melegvizes “medence”. A mellékhelységben japán okos wc, ami vicceket mesél miközben kimossa az alfeledet a fűtött ülésen. Szerencsére a lehúzó funkciót meghagyták mechanikusnak így nincs gond áramszünet esetén - ciki lenne egy méregdrága wc, amit épp csak lehúzni nem lehet.

A fürdő más volt, mint amit eddig tapasztaltam. Mindenki egy légtérben zuhanyzott de elválasztó falak nem voltak. Egy pult ment körbe a falon, körülbelül 1,5 méterenként kis sámlik voltak elé rakva, a pulton pedig sampon és tusfürdő. A sámlira szépen leülsz, leakasztod a zuhanyrózsát és mosdás. Ülve. De mindent ülve mostak meg, még a hátsójukat is. Külön szoba hajszárításnak, borotválkozásnak, fogmosásnak, még mindig ülve. Első este nem is tudtam mit, hogy csináljak - nem véletlen mondják Japánról, hogy külön világ, ez az első hely, ahol előbb másokat kellett megfigyelnem, hogy tudjam mit hogyan kell és illik. A "medencéket" meztelenül használták, ezt egyébként a természetben fellelhető melegvizű forrásoknál is így csinálják. A nők és férfiak persze el vannak különítve. 

10 és 16 óra között nem lehetett a hotelban tartózkodni. Épp csak egy percre akartam beugrani, hogy lecsekkoljak valamit a neten de nem engedték. Még úgy sem, hogy az egyébként teljesen üres emeleten, a cipős fakkok között meghúzódva netezgetek. Azt mondták, menjek innen, a szabály az szabály, internet van a sarki kávézóban is.

Maga a kapszula kvázi 2,2 nm volt. Egy ajtó-ablakon lehetett ki- és bejutni, alvásra pont elég. Volt benne tévé, ébresztőóra és fel volt szerelve egy "szőnyeggel" ajtó gyanánt. Sok zajt nem szűrt ki. Körülbelül 200 kabin volt egy emeleten, kicsit utánaszámolva elég jó pénzt hozhat ez az üzlet. Na majd nyitok egyet otthon mert eddig senki sem jelentkezett a gyümölcs import-export biznisz felhívásomra!