A 90milliofulopke a 130 millió japán országából jelentkezik ez alkalommal. Ez már az ötödik napom itt és csak ámulok és bámulok, ami elsősorban a cseresznyefa virágzásnak köszönhető. Nem terveztem, hogy elcsipem, egyszerűen csak ebben az időszakban három ünnepnap is van a fülöpöknél ezért jöttem most de nagyon szerencsés vagyok, hogy igy jött ki a lépés. Hihetetlen szép. Komolyan mondom leesett az állam mikor bementem egy-egy cseresznyésbe.

A cseresznyések gócszerűen helyezkednek el a város különböző pontjain és elég sok van belőlük - vagy csak én voltam szerencsés, hogy mindig belebotlottam egybe. A város apraja-nagyja kimegy a parkba, viszi a kis piknikes pakkot, leül a fa közelében esetleg közvetlen alá és eszik-iszik-vigad. Családok, haveri társaságok éppúgy, mint a 80 éves forma öregek. Az evés-ivás mellett csinálnak több terrabájtnyi képet is, olyan kamerákkal, amiket bármelyik studio megirigyelne. Városi legenda szerint a lehulló szirmokat piknikezés közben elkapják bögréikkel és megisszák de én ilyet egyszer sem láttam és japán "turavezetőm" sem hallot még róla.

Részletekkel nem untatlak Titeket, mert már biztos tucatnyi blogbejegyzést, dokumentum filmet, képet és miegymást láttatok a témában - lehet, hogy még cseresznyefavirágzós kulcstartótok is van. Röviden csak annyit, hogy március közepétől április közepéig - a fa fajtájától és az országban való elhelyezkedésétől függően - rengeteg cseresznyefa borul virágba, amit minden évben megünnepelnek. Csak ajánlani tudom az élményt.