Ha azt mondom India, azt mondod Taj Mahal - vagy azt, hogy kama szutra, kinek mi jut hamarabb eszébe de most maradjunk az építészetnél, a másikat megtaláljátok erre specializálódott oldalakon. Indiai tartózkodásom során volt szerencsém eljutni Agrába, a Taj Mahal városába. Nem volt egyszerű az út de összességében megérte. Ehhez először el kellett repülnöm Bangaloreból Delhibe, onnan pedig átvonatozni Agrába, ami így egyszerűen hangzik, de sokat láthat-tapasztalhat az ember közben - egyes helyeken olyan mint egy számítógépes világháborús játék, na persze túlzok azért... A bangalore-i reptéren volt időnk bőven a gép indulásáig a fülöp kollégával, úgyhogy kurkásztam kicsit a reptéri könyvesboltban, ahol legnagyobb meglepetésemre Hitler Mein Kampfjára bukkantam - egy reptéren!!?? -, hadd művelődjön a nép... Ráadásul olcsóbb volt - cirka 1000 HUF - mint a mellette levő Z kategóriásnak kinéző krimi.

Delhibe érve arcon vágott a hideg - kaptam egyet jobbról egyet meg balról - közel 5 fok volt. Indiába nem vittem csak egy vékony pulcsit mivel fő tartózkodási helyünk Bangalore volt, ahol körülbelül 30 fok van napközben, így erre az útra felszerelkeztem az összes - 7 darab - pólómmal és az egy szem pulcsival, ami végül arra volt elég, hogy ne nagyon, hanem csak kicsit fázzak. Ott kiderült, hogy nem fáradoztak olyan haszontalan dolgokkal, mint a távhő kiépítése, úgyis csak pár hétig van ilyen hideg. A szállásra érve kaptunk egy kicsi elektromos melegítőt, ami szerintem látott jobb napokat is ezért arra volt elég, hogy ne nagyon legyen hideg a szobába hanem csak kicsit. A három napos kicsit fázás meg kicsit hideg együtt azért kicsit rossz volt. Meglepődtem, hogy télvíz idejének ellenére az összes fa zöld volt, otthon már ősszel ledobálják leveleiket de úgy látszik itt arra a pár hideg hétre nem fáradoznak ezzel.

Persze a városok északon sem szebbek, mint előző bejegyzésemben írtam - országos méretű putrival állunk szemben - viszont Agra például sokkal karakteresebb lett attól, hogy a hideg miatt sok helyen tüzeket gyújtanak az utcákon és ott melegítik a kezüket - mert ugye távhő nincs, elektromos fűtésre gondolom nem telik és nem éppen úgy képzelek el egy indiai lakást, hogy egy rusztikus kandalló van a nappali közepén. Ettől az egész város olyan színezetet kap, mintha ötvöznék egy szemétlerakóval és egy menekülttáborral. Nem azt vártam, hogy minden második lakás egy maharadzsáé lesz, tulajdonképpen nem is nagyon vártam semmit de az, hogy egy olyan város, ahol a Taj Mahal van, világörökség hisztéria lengi körül és a világ minden tájáról sereglenek oda az emberek megcsodálni a történelmi épületet, ez a város így nézzen ki ahogy kinéz, az olyan szégyen, mint anno a pécsi Európa kulturális fővárosa program volt.

Emlékszem ott mászkáltunk este, a szállás körül és se járda, se világítás, kutyák ugattak mindenhol meg szanaszétbugyolált emberek melegedtek a különböző tüzek mellett, tehenek, szemét stb.. Elgondolkoztam, hogy mit keresek itt. A szálláson meg a helyi muksi flipflopban, zokni nélkül igazgatta a vendégeket, miközben meglátszott a lehelet. Mi meg ott vacogtunk a hollandokkal együtt. A vonat útra sok sort nem pazarlok, elég az, hogy harmadosztályon utaztunk ami úgy nézett ki, mintha most vinnének valami lágerbe. Kicsi lerácsozott ablakok, hogy ne tudjanak ki- és beugrálni az emberek menet közben, láncos priccsek. A sín mellett végig szemét még a pusztában is.  A pokrócot szívesen elloptam volna a nagy hidegben de ki volt írva egy súlyos büntetés terhe mellett tehetem csak meg és mivel személyes adatokkal foglaltuk a helyünket a vonaton inkább nem kockáztattunk.

A Taj Mahalt Sáh Dzsahán mogul sah uralkodó építtette feleségének, aki gyermekszülés közben hunyt el. Tehát ez a világ egyik legnagyobb és legpuccosabb sírja, mauzóleum komplexuma, amit pont ezért az örök szerelem emlékművének is hívnak. A legendák szerint miután az építkezés befejeződött a mogul a tervezők hüvelykujját, mások elmondása alapján az egész kézfejét levágatta, hogy többet ne tudjanak hasonló épületet még csak papírra vetni sem de a wiki szerint ez csak átverés - így már nem is olyan egzotikus. Örülök, hogy jártam ott és láthattam ezt a történelmi, titokzatos stb. helyet de engem sokkal jobban megfogott egy másik, amit Hampinak hívnak.

Ez jóval régebbi időkre nyúlik vissza, az 1300-es évekre és nincs is olyan messze Bangaloretól, mint Agra. Sziklák övezte, napsütötte, pálmafás gyönyörű hely, csodás emlékművekkel, templomokkal és a végletekig kidolgozott díszes oszlopokkal. Még most is, mikor visszanézem a képeket felelevenedik az az ámulat, ami akkor fogott el mikor ott voltam. Itt futottunk össze egy német pár azon felével, akinek aznap épp nem volt hasmenése. Ő mesélte, hogy férjével otthon gyűjtögettek egy ideig arra, hogy bejárják a világot - nem kérdeztem meddig de max 30-as éve közepén járhatott - majd mikor meglett a pénz mindketten felmondtak és most van a 15-ik hónapja, hogy járják a világot. Hát mondom, az jó... ott Indiában egyébként sok ilyennel találkoztam, hogy mondjuk eljöttek 1-2-3 hónapra. Persze nem kicsi az ország, van látnivaló bőven de nem ingyen tukmálják rá a turistákra a dolgokat.

Itt a fülöpöknél egyébként most hosszú hétvége lesz, mert hétfőn választások vannak. Ahhoz, hogy jelölt lehess annyi kell, hogy elérj egy megadott életkort és elmenj valami bizottsághoz, hogy regisztráltasd magad, mint jelölt - és fülöp állampolgárnak kell lenni gondolom. Akkor felírnak a jelöltek listájára és már lehet is szavazni rád. Nem ragozták túl a rendszert, az egyik kollégám mondta erre, hogy legtöbbször azok mennek politikusnak, akiknek épp nincs munkájuk, nincs szakmájuk vagy sok barátjuk van. Még alkohol tilalmat is bevezettek, a választás előtti és a választás napjára - gondolom, hogy ne lehessen leitatni a szavazókat bár megveszik a szavazatokat anélkül is csak legfeljebb drágábban, mint 2 korsó sör. A fülöp sofőr mondta, hogy volt olyan jelölt is, aki börtönben volt, előzetesben és onnan nyert - az indiai kolléga hozzátette, hogy ilyen náluk is lehetséges, amíg nem bizonyított a jelölt bűnössége. Ha már az alkohol tilalomnál és Indiánál járunk végszónak az indiai kolléga története, ugyanis náluk is van alkohol tilalom bizonyos napokon. A kolléga haverja határozta el pont egy ilyen napon - azt hiszem épp Gandhi születésnapján -, hogy márpedig ma inni kell bármi áron is. Elmentek egy pont ilyen napokra és vásárlókra specializálódott bolthoz a városon kívülre. A helyiség teljesen le van sötétítve, reteszelve nem lehet se ki se be látni épp csak egy kis ablak van, ahol be lehet nyújtani a pénzt és egy kéz kinyújtja neked az alkoholt. Hőseink is megpróbálkoztak ezzel. Egyikük benyújtotta a pénzt, azt el is vették majd egy egyenruhás kéz visszanyúlt és baromi nagyot csapott a kezére egy bottal. Szégyen a futás de hasznos, hogy máshol nagyobb sikerrel jártek-e arra már nem emlékszem.