A játszósruhánál találóbb név talán csak a sz@rósnaci lehetne arra a kinai "divatra", amit egy hete láttam előszőr a hangzhoui vonat pályaudvaron. Shanghaiba akartam utazni de volt még fél óra a vonat indulásáig, kiültem hát a pályaudvar elé és néztem ahogy a sok kis Mao fel alá hemzseg. Egyszer csak felfigyeltem egy kisfiúra, aki az apukája kezét fogva ment tőlem körülbelül 10 méterre. Azért tűnt fel mert a gyereken rózsaszin masnis lila szandál volt. Ez már önmagában is furcsa egy fiún de mikor távolabb mentek láttam, hogy a gyerek fenekén hiányzik az anyag a nadrágból. Ott mászkált csupasz farpofával a világra. Gondoltam apuka csöppet retardált, ha valamiért irányt változtatnának és felém jönnének akkor én megyek is.

Shanghaiba érve az ismerősöknek rögtön el is újságoltam az anomáliát, mire Ők azt mondták, hogy nyugodjak meg ez itt igy szokás. A következő percben lezajlott pislogás mennyiség helyreállitotta a szemnedvesség egyensúlyomat és biztos vagyok benne, hogy izomlázam is lett volna a szemem környékén másnap, ha nem edződtek volna már meg a pislogó izmaim az elmúlt fél évben Manilában. És tényleg igy van, a következő napokban egy csomó ilyet láttam, hogy a kisfiú ott mászkál úgy, hogy totál kint van a feneke - csak a fiúknak van ilyen nadrágjuk a lányoknak nem. Onnantól kezdve, hogy jön a jobb idő, a gondos szülők, hogy ne kelljen annyit teketóriázni a gyerekkel, egyszerűen ilyen nadrágot adnak rájuk és ha épp tojni kell akkor megspórolnak egy nadráglehúzást/pelenkát/wc után való rohangálást vagy nem tudom mit. A vicc az, hogy ha leül a gyerek ebben akkor aztán tényleg kint van minden, amit amúgy nem szoktunk kitenni. Már értem miért van itt ennyi park meg füves terület a nagyvárosokban. Nem a kutyák miatt...

Nem szégyenlősek a helyszin kiválasztásában ha a természet szólitja a gyereket. A következő képet Pekingben a Nyári Palotában készitettem a hosszú folyosón, amiről ezt irják "728 méteres, mely összeköti a tóparton álló Márvány Hajót a Buddhista Tömjén Tornyával. A 14 000 részes, festett fakazettából álló fedett folyosó a világ leghosszabb festett képtára." Erre anyuka mit csinál? Figyeli, hogy a gyerek a folyosón kakkantani/pisilni fog-e vagy sem. Ez nem ám valami eldugott hely a parkban, végig ültünk mellette és szembe a korláton. Tényleg nagy volt a népsűrűség. Én meg csak nézek rá furán, Ő meg visszanéz mosolyogva és emelgeti a kislánya szoknyáját, hogy jön-e a matéria vagy sem.