Két hét Sydneyben azért túlzás lett volna, gondolkodtam motor bérlésen de csak csillagászati áron találtam, kb. 25 ezer forintért naponta, kocsi hasonló tarifán - bár kiderült, hogy lehetett volna jóval olcsóbban is találni, mondjuk harmadáért csak valahogy elsiklottam felette a nagy böngészés közepette -, megnéztem a busz és vonatjáratokat is Melbourneba de a végén az jött ki, hogy repülővel a legolcsóbb de az aranypart mégiscsak úgy az igazi, ha a földön megyünk végig rajta, nem csak átrepülnünk fölötte. Viszont ha már repülőre kell üljek, akkor inkább "átnézek" Új-Zélandra. Ezzel pont egy héttel előztem meg Áder Jánost - mindkét országban - és a nagy új-zélandi földrengést. Szegények még az 5 évvel ezelőtti rengést sem heverték ki rendesen, most meg jött a másik.

Hjudzsin barátom utazott Manilából vidékre a helyi légitársasággal, nevezzük a cikkben Cebu pacificnak, mert igy hivják. Féluton a stewerdesek kitolták a kis kocsijaikat, hogy a sorok között végigbukdácsolva ételt és italt kináljanak fel mindenkinek. Mikor a hölgyike már csak pár sorral volt arrébb Hjudzsin tisztán hallotta, hogy mit mond.
- Csirkét vagy halat kér uram?
- Csirkét.
- Csirkét vagy halat kér uram?
- Csirkét.
- Csirkét vagy halat kér uram?
- Csirkét.
- Csirkét vagy halat kér uram?
- Halat.
- Ó, az sajnos nincs.
- Oh, akkor csirkét kérek.
- Rendben - mondta mosolyogva stewardesünk és folytatta útját.
- Csirkét vagy halat kér uram?
- Csirkét.

Mi? Hogy? Utóbbi kérdés minden logikus gondolkodáshoz szokott emberben meghökkentést kelt de ahány nép annyi kémény. Itt másképpen működnek a dolgok, Hjudzsin azonban nem adja könnyen magát. Odaér hozzá a lány:
- Csirkét vagy halat kér uram?
- Nézze, mindketten tisztában vagyunk vele, hogy Önnek nincs hala. Mégis, miért kérdezi meg, hogy csirkét vagy halat kérek? - mondja Hjudzsin bazsajogva.
- Ó uram, igaza van de ki van adva, hogy legalább két opciót fel kell ajánlanunk az utasoknak.
- Értem. Akkor halat kérek.
- Ó uram, az sajnos nincs.

Elkezdtem egy cikket Új-Zélandról de szórekedésbe meg hosszú összetett mondatokba fulladt, teljesen keszekusza szóval irok még kicsit Ausztráliáról, amig sikerül kibogózni a másikat.

A maga nemében egyedi térképet láttam, először nem esett le, hogy mi a fura, csak néztem és éreztem, hogy valami más. Aztán rájöttem, hogy "hát persze!", nem Európa, hanem Ausztrália van középen. Persze mindenkinek maga felé húz a keze. Most biztos azt mondjátok, hogy ettől mit kell elájulni, google mapsen ez pár kattintással is megoldható de azért nyomtatva más.

A tegnapi hajós posztban el is felejtetettem emliteni, hogy a helyi árpádsávosoknak - mert minden országban képviselteti magát minden szektor, nekem legalábbis ez a tapasztalatom - az egyik mottójuk az, hogy "mi még hajón jöttünk". Ennek a kistestvére az "Ausztrália megtelt". Hallottam egy amcsi graffitiről, ami úgy indult, hogy egy fehér mutat egy feketére és azt mondja, "bevándorlók kifelé". Aztán pár nap múlva odakerült egy indián is, aki a fehér emberre mutat és azt mondja, "oké, veletek kezdjük".

Az Ausztrália Múzeumban, ami az ország legrégebbi alapitású ma is működő múzeuma szerencsére szentelnek egy kis helyet a múlt azon szeletének, ami a telepesek és az őslakosok közötti kapcsolat alakulásáról szól. Ott olvasható egy őslakos nyilatkozata , "a rasszizmus mindig is azt jelentette számomra, hogy másodrangú állampolgár vagyok a saját hazámban".

Megvolt a party a lengyel testvérekkel. Ha vodka nem is de whiskey meg rum azért volt továbbá egy Portugáliából importált sajt is, amire egy ideig emlékezni fogok. Kibontás után az est hátralevő részében büdösebb volt a konyhában, mint a wc-ben pedig 10 voltunk a budira és ha már a wcnél tartunk egy csodás átvezetéssel ugorjunk is egy pár száz évet vissza az időben, James Cook korába - XVIII-ik század közepe, kiwikiztem gyorsan. A brit felfedező 1766-ban kapta meg a királyi tengerészettől a Törekvés azaz Endeavour nevű korabeli csodát, egy felfedező hajót, amivel háromszor is útra kelt, hogy a végén egy szerencsétlen félreértés miatt Hawaii partjainál lebunkózzák a helyiek. Ennek a hajónak a pontos mása látható az Ausztrál Tengerészeti Múzeumban, teljesen működőképes és több hosszú utat is megtettek már vele.

Szombat van, nincs semmi halaszthatatlan dolgom, a nap süt, tökéletesek a körülmények arra, hogy végre irjak egy bejegyzést. Tegnap volt a névnapom, vettem egy üveg bort de már fáradt voltam ahhoz, hogy fel is nyissam mert moziba is elmentem de ezt most reggel pótlom. A száraz vöröset általában szárnyasokhoz meg vad húsokhoz ajánlják, ezt most bizonyitottnak tekintem, a hagymás-ampalayás tojásrántotta dijoni mustárral annyira nem adja magát borral.

Az island hopping kifejezést nem tudom ki adta a világnak, a turisztika vagy a többszörös hajótöréssel hazajutó tengerészek, mindenesetre azt jelenti, hogy egymáshoz közel levő kis szigetekre viszik az unatkozó turistákat, akik minden szigeten kiszállnak, mászkálnak 10 percet, kagylót gyűjtögetnek, lubickolnak, fényképezkednek miközben felugranak aztán visszamennek a hajóra és megcsinálják ugyanezt a következő szigeten. Lehúzos helyeken még pénzt is kérhetnek a szigetre lépésért.

Hát én is beterveztem a magam island hoppingját emelve kicsit a téten. Az első "sziget" Ausztrália a második meg Új Zéland déli szigete. Szóval nem is igazi island hopping ez de ahogy a volt töritanárom mondaná, igaz a hir csak nem Mekkában hanem Medinában és nem osztogatnak hanem fosztogatnak. Jöjjön Oztrália.

Múltkor elolvastam az egyik bejegyzésem és megint kedvet kaptam az iráshoz. Legyen ez most egy bemelegitő poszt sok képpel a további irásaimhoz - hacsaaak, nem punnyadok be megint de remélem nem.

Ha valamit 100%-ban szeretek a Fülöp-szigetekben az az égbolt. Csodás naplementék vannak , festői szinekkel izgalmas felhőkkel és mindez ingyen és bérmentve elérhető akár az ablakomból is. Mi több kell ennél? Itt van pár fotó,  photoshop mentes ám.

...ja nem, a légkondi nem is de ezt csak később tudtam meg. Kicsivel dél után leültünk az asztalhoz, Ramos megterített nekünk, miközben a haverja leugrott a boltba kóláért. Megvártuk, hogy mindenki asztalhoz üljön, hogy elkezdjük az ebédet. Ez a jelenet teljesen átlagosan és normálisan hangzik, csak az töri meg a szürkeségét, hogy a Bilibid börtön maximálisan őrzött komplexumában költöttük el. Ramos már 22 éve van bent, a haverja nem tudom mióta. Természetesen a bolt is a börtönön belül van. Megkértem Edit nővért, hogy vigyen már el/be "ha épp arra jár" mert sokat mesélt a börtönről és érdekelt, hogy milyen. Felejtsetek el mindent, amit filmekben láttatok, vagy így vagy úgy személyesen tapasztaltatok Európában esetleg Amerikában. Ebben a börtönben csak két majmot és pár sast láttam rács mögött, kint az udvaron. Túl sok képet nem készítettem - számszerűen nullát - de itt egy fotó a bejáratról, ezt is a netről szedtem. Bár utólag azt mondom, simán lehetett volna pár képet lőni mobillal, a bent lakóknak is volt telójuk, Ramos kettőt is előhalászott, feltöltőkártyát is lehet kapni bent. Persze használni csak akkor lehet ha az őrök nem látják de hát mindenki tud róla, hogy sok mobil van bent.

Egy életem egy halálom a motorozást megpróbálom. Az első, majdnem 3 éves ciklusom alatt céges kisbusszal jártam egy ideig, aztán meg busszal sokáig de motorra nem akartam ülni. A buszozásból elég volt, taxival menni minden nap elég büdzsé gyilkos lenne és a céges járathoz sem akarok mindig igazodni, itt az ideje önállósodni! Amúgy sincs sok vezetési tapasztalatom, megérett hát az idő, hogy megszerezzem végre! Autót nem akartam venni mert abban sok különbség nincs, hogy a céges járattal vagy a saját kocsival ülök a dugóban, ellenben motorral egész hamar előre lehet csorogni a piros lámpáknál. Úszni is a mélyvizben tanul meg az ember, igy van ez a motorozással is Manilában.

Az volt a tervem, hogy amint hazaérek lemosok magamról minden vért és bedobom a ruhákat is a mosógépbe. Erre nem volt víz a lakásban. Persze közel sem néztem ki olyan durván, mint a lány a képen. Szerintem akkor fel sem engedtek volna a buszra. Pampangában jártam, ahol nagypénteken minden évben egy véres rituálét tartanak. A képeket és videókat azok nézzék/indítsák el, akik bírják a vért.