Elkezdtem egy cikket Új-Zélandról de szórekedésbe meg hosszú összetett mondatokba fulladt, teljesen keszekusza szóval irok még kicsit Ausztráliáról, amig sikerül kibogózni a másikat.

A maga nemében egyedi térképet láttam, először nem esett le, hogy mi a fura, csak néztem és éreztem, hogy valami más. Aztán rájöttem, hogy "hát persze!", nem Európa, hanem Ausztrália van középen. Persze mindenkinek maga felé húz a keze. Most biztos azt mondjátok, hogy ettől mit kell elájulni, google mapsen ez pár kattintással is megoldható de azért nyomtatva más.

A múltkor csupa rémséget mondtam Ausztráliáról és igértem, hogy felfedem az érem másik oldalát is. Nem akarok dicshimnuszokat zengeni de azt kell mondjam, hogy kedvesek és segitőkészek a helyiek. De tényleg, az utca embere sose nézett levegőnek vagy hagyott ott segitség nélkül ha nem találtam valamit, ugyanúgy, mint a japánok, elővették a telefonjukat és rákerestek ha épp nem tudták a választ arra, amit kérdeztem. Érdekes, hogy nem úgy köszönnek egymásnak, hogy szia, hanem "hogy vagy?". Ez nagyon furcsa volt nekem, elején tetszett aztán kicsit fárasztó volt, nem szoktam hozzá, hogy minden jöttment azt kérdezze, hogy hogy vagyok. Mondjuk bemész a boltba valami kis apróságért, "hogy vagy?", "jól, kösz. egy rágót szeretnék". Persze nem kötelező bármit is felelni erre, lehet rögtön kérni, ami épp kell de az meg az én fejembe bunkóság, ha valaki megkérdi, hogy hogy vagyok aztán nem is felelek. A kulturális különbségek már csak ilyenek. Egyébként ennek ürügyén, meg amúgy is bárkivel el lehet kezdeni egy kis panel beszélgetést akár az utcán.

Ha már a boltoknál járunk és amúgy is vidék a cikk cime, találtunk pár vicces árut a hétvégi kiruccanáson. Képek felirattal.

Tessék, itt egy szivárvány a gusztustalanságok után.

Tehát vidék! Kifogtunk egy remek hétvégét, az idő jó volt, nem esett, nem tűzött a nap, ami fontos, mert Ausztrália felett nem túl vastag az ózon réteg ezért mindig extra magas az UV sugárzás, azt hallottam, hogy a bőrrákosok aránya is itt a legmagasabb a lakosság körében. Ebben lehet valami, mert felhős időben is sikerült egy kis szint szereznem a karomon - egy kis pirosat.

Körülbelül 500 km-t autókáztunk, a táj jellegzetesen ausztrál volt, ezzel most óriásit mondtam, de ha bekapcsoljátok a natgeot és megnéztek egy ausztrál természet filmet, akkor meg is van a hangulat. Az emberek és a rendezvények, amiket láttunk ellenben egy az egyben ráhúzhatók Magyarországra. Ha egy ufo lennék, akit ledobnának mindkét helyre, hogy megtapasztaljam milyen is, azt mondanám odahaza a planétámon, hogy csak a nyelv más, amit beszélnek. Belekeveredtünk egy vásárba, ami teljesen olyan volt, mint otthon egy majális. A népség kijön, sehol egy szörfös testalkatú srác vagy bikini modell csaj. A gyerekek kis pacikon mennek körbe-körbe, mindenféle ócskaságot árulnak - a kedvencem az "ostoba nyulak húsvétja" kiskönyv, ezt meg kellett volna venni -, sátrak alatt vásári kajákat csinál Juli néni, Géza bácsi meg valami ócska motort mutogat. Aztán belebotlottunk egy favágó versenybe is, az is lehetett volna bárhol otthon.

A bozóttűz jelző táblákat már nem tudtam otthoni dolgokhoz kapcsolni. A legalacsonyabb zöld fokozat az "alacsony-közepes" tűzveszélyt jelenti, aztán jön a magas, nagyon magas, extrém és katasztrofális. A helyi suhancok miatt - gondolom én - lelakatolják a tábla hátulján a fokozatot jelző nyilat, persze lehet csak azért, hogy a szél ne játszadozzon vele.

Jellegzetes volt még a sok postaláda a főút mellett, postás lennék nekem sem lenne kedvem bemenni, minden földutacskára. Ráadásul ahány postaláda annyi stilus. Ott voltak még a kengurus meg wombatos táblák is. A wombatról annyi kell tudni - ha még nem tudnátok -, hogy kocka alakút kakil. Mi anno Druszával azon filóztunk, hogy ez nem-e valami átverés-e. Annyian uaznak manapság a turistákra, lehet valami szegényebb országokból mennek emberek jó pénzért kockára gyúrni a wombat kakát az éj leple alatt, hogy másnap minden hülye turista azokat keresse. De nem. Jómagam nem láttam egyet sem, sem wombatot sem wombat kockát pedig nagy kedvem lett volna lefotózni egyet, vagy szelfizni egy jót egy wombat szarral.

Sok megirni való már nem maradt. Talán kicsit Sydneyről még. A város maga mérföldekkel Manila előtt van minden tekintetben de valahogy fentről, a tetőkről nem tetszik. Olyan kusza, össze-vissza nem feltétlen szép épületekkel. Egyet kijelenthetek az európai városokkal nem lehet versenyezni. Legalábbis nagyon-nagyon nehéz. A baloldali közlekedés egy dolog de Sydney tele van egyirányú utcákkal szóval hiába nézel először jobbra mielőtt lelépsz ha mind a három sávon jobbról jönnek. Legjobb ha csinálsz fejben egy panoráma képet mielőtt lelépsz. A járdán meg teljes a káosz. Mindenki ott megy ahol épp kedve tartja, hacsak nem volt turista a város fele épp amikor ott jártam.

Voltam egy "őslakos művészet" boltban. Csodálatos dolgokat csinálnak, rengeteg pénzt el tudtam volna költeni ott. Olyan élénk és szép szineket használnak a kerámiákon, amilyeneket másol még nem láttam. Maradt a hűtőmágnes. :)