Megvolt a party a lengyel testvérekkel. Ha vodka nem is de whiskey meg rum azért volt továbbá egy Portugáliából importált sajt is, amire egy ideig emlékezni fogok. Kibontás után az est hátralevő részében büdösebb volt a konyhában, mint a wc-ben pedig 10 voltunk a budira és ha már a wcnél tartunk egy csodás átvezetéssel ugorjunk is egy pár száz évet vissza az időben, James Cook korába - XVIII-ik század közepe, kiwikiztem gyorsan. A brit felfedező 1766-ban kapta meg a királyi tengerészettől a Törekvés azaz Endeavour nevű korabeli csodát, egy felfedező hajót, amivel háromszor is útra kelt, hogy a végén egy szerencsétlen félreértés miatt Hawaii partjainál lebunkózzák a helyiek. Ennek a hajónak a pontos mása látható az Ausztrál Tengerészeti Múzeumban, teljesen működőképes és több hosszú utat is megtettek már vele.

Szóval mi is volt ez az átvezetős duma? A hajón számokkal vannak jelölve a különböző "helyszinek", ahol önkéntesek - nyugdijasok - várják a látogatókat, hogy mindenféle érdekes dolgokat mondjanak a hajó adott részéről. Itt jegyzem meg, hogy nagyon jónak találom azt, hogy lehetőséget adnak az idősebbeknek arra, hogy  valami hasznos dolgot csináljanak amellett, hogy igy társaságban tölthetik el a napjaikat, nem otthon ülnek és szomorkodnak, hogy senki nem nyitja rájuk az ajtót már 3 napja. Remélem otthon is vannak ilyen lehetőségek, szerintem ez mindenkinek csak jó.

Szóval mi is volt ez az átvezetős duma? Az egyes számú helyszin mi más is lenne mint a hajó wc-je, legalábbis a legénységé. Sok álmatlan éjszakát töltöttem azzal, hogy azon töprengtem vajon hogyan és hova végezték a dolgukat a tengerészek a XVIII-ik század közepén de ennek most vége. Elég prózai megoldást választottak, egyszerűen kitettek két ülőkét a hajó orrába és oda ült ki, akinek épp kellett. A törlést egy kötél darabbal oldották meg, ami olyan hosszú volt, hogy leért a vizig, használat után csak le kellett hajitani hogy a sós tengeri viz tisztára mossa. No comment.

Menjünk is gyorsan tovább a hajón, van még sok érdekes dolog. Végre megtudtam, hogy azért mossák a fedélzetet állandóan, hogy nedvesen tartsák a fát, hogy ne zsugorodjon egy kicsit sem, mert akkor a kátrány, amivel szigetelnek két deszka között már nem is szigetel olyan jól. A törekvésen mindössze 29 km kötélzet van, ehhez jön 929 nm2 vitorla felület. Összesen 94 ember "utazott" a hajón, akik 3 műszakban dolgoztak, csak igy jutott elég hely evéshez és alváshoz. Az "elég hely" kicsit relativ, kb 36 cm-es hálóhellyel kellett beérni - a legénységnek.

A szakácsnak csak egyik keze volt meg, öröm lehetett minden nap 94 emberre főzni. A legénység mellett voltak még tudósok és más csodabogarak a hajón - ha már felfedező expedicióra indultak nem is olyan meglepő - ők gyűjtöttek mintákat, amiket aztán hazavittek tartósitva, persze előtte lefestették őket, hogy meg tudják mutatni milyen volt pl egy virág szine, amig még élt.

Feltűnt, hogy minden hajót "She" -ként emlegetnek, ami az angolban a nőnemű egyes szám harmadik személy, megkérdeztem az önkénteseket hogy miért van ez igy. Erre még nem is gondoltak, mondták de aztán nagyon frappáns válaszokat kaptam, mint "mert a férfiak szeretnek rajta dolgozni", vagy "a szélben duzzadó vitorlák a női domborulatokra emlékeztetnek".

Az is feltűnt, hogy nem csak a tengerészeti de bármelyik másik múzeumban is találkoztam gyerekcsoportokkal, akiket egy dedikált vezető vitt végig és magyarázott el mindent. Ez is nagyon szimpatikus és követendő, remélem otthon is van ilyen. Különböző kérdéseket tett fel nekik, hogy szerintük ez miért van igy vagy miért úgy, jó volt látni, hogy nem csak a padban ülnek, hanem találkoznak is a történelemmel és ezt összekapcsolják egy kis agytornával. Egy modern kiállitáson pl fürdőszoba és konyha volt berendezve és lehetett kapcsolgatni meg tekergetni gombokat, hogy lássák mennyi viz folyik el ha takarékos csapot használnak és mennyi ha hagyományosat meg ehhez hasonlók. Kell ennél jobb, hogy a modern életre és környezet tudatosságra neveljük őket?

Na még egy kis érdekesség a végére mielőtt elteszem magam holnapra, a navigáció. A szélességi fokok meghatározása - észak-déli irány - elég jól ment már viszonylag elég korán, a XVI-ik század körül a nap és a csillagok állása alapján de a hosszúsági fokokkal gond volt. A hosszúsági fokot a sebesség, az irány és a vizen eltöltött idő alapján próbálták meghatározni. Ehhez az kellett, hogy a navigátor tudja, hogy mennyi a pontos idő a hajón és ott ahonnan elindultak, ami akkoriban nem volt olyan egyszerű, mint most. Cooknak első útján még nem volt órája a hajón csak valami tengerészeti almanacja meg szextánsa, ezek segitségével tudta kiszámolni körülbelül merre járnak. Második útján, hála az angol parlamentnek - amely egy zsák pénzt igért annak, aki feltalál egy olyan szerkezetet, ami megbizhatóan jár a tengeren is, ahol a hajó egyfolytában hánykolódik a hullámokon, a levegő párás és sós - és John Harrisonnak már volt egy óra, a hajón, ami mindig az indulási pont idejét mutatta. Harrison három szerkezetet is kidolgozott 30 év alatt és mind a három lenyűgöző. Itt a replikája a H3-as modellnek, amit innen másoltam: http://www.mysticseaport.org/ships-clocks-stars/

Szerintem nagyon érdekes téma, még valami video is van a weboldalon, ami biztos jól elmond még sok érdekességet. Én is szivesen csináltam volna pár képet a múzeumban az ott kiállitott darabokról de ki volt téve, hogy ha lehet ne fényképezzünk én meg már annyi múzeumot fényképeztem végig, hogy megszólalt a lelkiismeretem.

Voltam még modern hadihajón és tengeralattjárón is, azok is érdekesek voltak bár egy tengeralattjárón biztos megőrülnék és klausztrofóbiás lennék. Nagyon bonyolult szerkezetek azok is, annyi nyomásmérőt még életemben nem láttam összesen, mint aznap a tengeralattjáróban.

A múzeumi belépők egyébként egész napra szólnak, ami piros pont, végezetül rakok pár random képet is ha már ennyit olvastatok.