Egy életem egy halálom a motorozást megpróbálom. Az első, majdnem 3 éves ciklusom alatt céges kisbusszal jártam egy ideig, aztán meg busszal sokáig de motorra nem akartam ülni. A buszozásból elég volt, taxival menni minden nap elég büdzsé gyilkos lenne és a céges járathoz sem akarok mindig igazodni, itt az ideje önállósodni! Amúgy sincs sok vezetési tapasztalatom, megérett hát az idő, hogy megszerezzem végre! Autót nem akartam venni mert abban sok különbség nincs, hogy a céges járattal vagy a saját kocsival ülök a dugóban, ellenben motorral egész hamar előre lehet csorogni a piros lámpáknál. Úszni is a mélyvizben tanul meg az ember, igy van ez a motorozással is Manilában.

Persze nem fülöp módon akartam csinálni, hogy megkérem a havert mutassa meg 2 percben, hogy mégis hogyan kell motorozni és már megyek is a forgalomba a 7 sávos útra. Egyetlen olyan iskolát találtam a neten, ahol motorosokkal is foglalkoznak, a Hondának van egy "Biztonságos vezetés tanfolyama", erre jelentkeztem. A telefonban kérdezték, hogy van-e már jogositványom. Na itt nagyot nyeltem egy fájdalmas arckifejezés kiséretében. Mondtam nincs, ezért akarok iskolába menni, hogy megtanuljak motorozni. Az nem jó Sir, vagy jogsi vagy tanulói engedély kell hozzá. Óóó, kezdődik a kálvária, mondtam magamban. Utánajártam, hogy mi az a tanulói engedély és kiderült, hogy akkor legalább kétszer kell mennem a hivatalba igy inkább amellett döntöttem, hogy először megszerzem a jogsit, aztán majd megtanulok rendesen motorozni - az az elképzelés él bennem, hogy a helyi internetnél csak a helyi hivatalok lassabbak.

Megnéztem az LTO (land transportation office) hivatalos, kormányzati honlapján, hogy milyen iratok kellenek ahhoz, hogy a külföldi jogositványom átkonvertáltathassam fülöpre. Ott 7 pontban felsorolták, hogy mit kell vinni. Remek, örültem, hogy van tájékoztatás, csak össze kell kaparni az iratokat mély levegőt venni és korán reggel odamenni. Két tételt nem teljesitettem a listáról, az egyik az idegen nyelvű jogositvány angol nyelvre fordittatása, a másik pedig drog teszt. Úgy éreztem ha ezeket is meg akarom szerezni akkor rögtön megháromszorozódik az idő, ami alatt el tudom intézni a jogsit és 3 nap szabi elpazarlása a jogsira nekem nem fér bele. Szerencsére, nem kell mindent komolyan venni, amit a kormányzati honlapon irnak, a két be nem mutatott dokumentum közül nem kérték egyiket sem. Még csak rá sem kérdeztek, hogy hol vannak ezek az iratok.

Az első szakasz elég gyorsan ment, ez volt a magyar B kategóriás jogsi átkonvertálása helyi B kategóriára. Mindössze egy óra volt az egész látásvizsgálattal, fizetéssel és minden mással együtt. Elég üres volt a terem - ahol egy szentély is volt sok paddal, lehet még misét is tartanak a várakozóknak ha sokan vannak - csak meg akartam kérdezni, az egyik ablaknál, hogy akkor most mit kel csinálni, számot húzni vagy leadni a papirokat valahol de az ügyintéző rögtön munkának látott, amint megmutattam a pakkot. Az csak egy mellékszál, hogy pont a terheseknek/öregeknek/mozgáskorlátozottaknak fenntartott ablakhoz mentem oda. Nem is néztem a hátam mögé, hogy szúrós szemmel néznek-e rám.

Reméltem, hogy két legyet ütök majd egy csapásra és beadom a nőnek, hogy amelyik sorban van a magyar jogsin a dátum, odáig jó mindenre, igy rögtön megkaptam volna a motoros engedélyt is de dörzsöltebb volt annál, hogy ezt bevegye. Sebaj, mindent összevetve nagyon feldobott, hogy 1 óra alatt meglett a konvertálás, bizakodva mentem át a másik épületbe, ahol a motoros kiegészitést kellett intézni. A következő 5 órát ott töltöttem.

Manilában élők életében szerintem csak egyszer vagy még egyszer sem adatik meg, hogy kilépve az utcára azt mondják "De jó egy kis friss levegőt szivni végre!". Nekem megadatott. Szerencsének nem nevezném. A lényeg, hogy tele volt a terem, ültek-álltak mindenhol. Légkondi nincs de legalább volt pár ventilátor, ami keverte a párát. Az ügyintézők ablaka felett nagy betűk hirdették, hogy "A jogositvány privilégium, nem alanyi jogon jár". Ennek a kijelentésnek a margójára csak annyit fűznék, hogy lárifári. Miközben ügyintéző ablakról ügyintéző ablakra haladtam - vagy 6 ablakon kellett végigmenni - és mindig más várakozó mellé keveredtem vissza, elmondta az egyikük, hogy Ő is motorra teszi le a vizsgát, már 3 hónapja motorozik forgalomban és megtanult már annyira, hogy letegye a jogsit hivatalosan is. Ha nem lettem volna már előre felkészülve ilyen történetekre, akkor a fejem egy óriási kérdőjellé változott volna miközben a testem szublimál és eggyé válik az éterrel. Persze ennél halottam meredekebbeket is a kollégáktól. Példának okáért valaki a youtube-on tanult meg mindent, MINDENT, és úgy ment el vizsgázni - ha egy olvasóm részben magára ismer ez nem neki szólt! :).

Hogy is működik ez a rendszer? Amig otthon mindenki hivatalos keretek között elmegy KRESZre, elsősegélyre, rutinra, forgalmi vizsgára mire kezébe nyomják a josit, addig itt abszolút nem kötelező az autósiskola. Sőt legtöbben akkor mennek el iskolába ha már van jogsi. Apa, anya vagy egy haver megtanit, hogyan kell vezetni és már mehetsz is a vizsgára. Ahhoz, hogy itt megszerezd a jogsit át kell menjél egy minimális KRESZ vizsgán, ami nem olyan, mint otthon, hogy adnak egy 500 oldalas könyvet mindenféle forgalmi helyzetekkel meg teoretikus és praktikus kérdésekkel, amik még az autó alkatrészeire is kitérnek. Tartanak egy 20 perces elméleti oktatást a táblákról meg pár forgalmi szabályról - mivel nem kellett letennem ezt a vizsgát nem tudom pontosan - majd adnak egy tesztlapot és azt ki kell tölteni. Utána jöhet a gyakorlat. Namost ha azt gondoljátok, hogy az elméleti oktatásnál pongyolább már semmi nem lehetne, akkor forduljatok el mikor a gyakorlati vizsga jön. Nem is tudom, hogy sirjak-e vagy nevessek. Inkább nevetek de ha arra gondolok, hogy ezek között az emberek között kell vezetnem inkább sirok :) - erről a helyzetről csak az jut eszembe, amit néha búvárkodás közben gondolok, szép szép de azért valahol mégiscsak cápák között úszunk, és ez igaz az egész életre is.

Szóval a gyakorlati vizsga természetesen nem forgalomban történik - mert ugye az ember úgysem forgalomban tölti az idő 99,9%-át a kocsival - , hanem egy zárt pályán. Erre a pályára mondta az egyik itteni magyar, hogy "ja, mindig látni szoktam valami gyakorló pályát az utcáról mikor elmegyek az LTO előtt". Nem, az nem gyakorló pálya. Az a vizsga pálya! Felülnézetben négyzet alakú, körülbelül 50m egy irányban és az egyik oldalán van egy emelkedő meg egy lejtő. A vizsga pedig abból áll, hogy beülsz a parkoló gépjárműbe, kiállsz, majd körbemész és visszaparkolsz. Mondjuk 2 perc. A motoros vizsga ugyanez, csak ott nem kell parkolgatni. Nekem is adtak egy scootert - automata motor, nem kell váltani -, aminek örültem mert akkor még nem tudtam, hogy kell váltani. Csak felültem, mondták, hogy a sebességet ne lépjem túl és a záróvonalon nem menjek át mert akkor bukta. Szóval csak komótosan körbementem és ennyi. Komédia ez kérem. Az egészben az a szép, hogy itt nincs külön kategória a motorok között, ha körbemész egy scooterrel, akkor utána akár egy 1200 ccm-es motort is vezethetsz a jogsival. Forgalomba nem visznek senkit, a végén még valakinek baja esne.

Természetesen ezeken a procedúrákon sem kell feltétlenül átesni. Vannak úgynevezett fixerek, akik az épület bejárata előtt várják a vizsgázni nem vágyókat és anélkül megszerzik a jogsit, hogy be kellene tenni a lábad az épületbe/vizsgatermekbe/pályára. Egyik kollégám is igy csinálta meg az elméleti részt - mert ugye úgyis csak a gyakorlat számit -, adott pénzt a fixernek, aztán mikor kiosztották neki a vizsgalapot már be voltak rajta X-elve a válaszok.

Többet nem is fűznék ehhez, itt semmit nem lihegnek túl.