Az volt a tervem, hogy amint hazaérek lemosok magamról minden vért és bedobom a ruhákat is a mosógépbe. Erre nem volt víz a lakásban. Persze közel sem néztem ki olyan durván, mint a lány a képen. Szerintem akkor fel sem engedtek volna a buszra. Pampangában jártam, ahol nagypénteken minden évben egy véres rituálét tartanak. A képeket és videókat azok nézzék/indítsák el, akik bírják a vért.

Tulajdonképpen már csütörtök lementem felmérni a terepet, hogy ne pénteken bénázzak. Nagycsütörtök és nagypéntek itt munkaszüneti nap, meg is látszott a forgalmon. A 4 sávos autópálya úgy tele volt, mintha a nagykörúton kocsikáztam volna hétköznap reggel. Persze feltalálták magukat az emberek és simán nyitottak egy 5-ik sávot ahol elfértek az aszfalt út melletti poros sávon. Először csal pár kocsi ment el így mellettünk, aztán egyre több beleértve a buszokat is... Az 1 órás út elnyúlt 3,5 órára de végül megérte, pénteken már magabiztosan tudtam hol mire kell szállni és konkrétan hova kell menni.

A nagypénteki rituáléról még a sofőrünktől hallottam. Nem csak Pampangában tartanak ilyet, hanem szerte az országban de keresztre feszítés csak Pampangában van. Azt mondta ilyenkor emberek önként - ez egy kulcsfontosságú szó - végig vonulnak a templom felé vezető úton és minden kereszteződésben megállnak verik a hátukat valamivel - akkor még nem tudtam mivel -, a vér meg fröcsög szét. Előfordulnak rossz gyerekek is, akik megszórják egy csipetnyi sóval vagy ecettel a hátukat. Ilyenkor persze még gyorsabban csapkodják magukat mert csíp. Na ezt nem láttam Pampangában. A kapott információk fényében fel is állítottam a stratégiám, mindenképp veszek védőszemüveget nehogy valaki vére véletlen a szemembe menjen, meg piros ruhába öltözöm és korán reggel kimegyek, elvégre ez már a 4-ik húsvétom a fülöpöknél. Ideje, hogy felkerüljön a blogra.

Reggel 8-ra már ott is voltam, akkor már kezdődött a vigadalom. Kellett 1-2 óra mire összeraktam mindent de végül sikerült. Az áldozat - önkínzás - bemutatására vagy mondjuk inkább megtételére több lehetőség közül is választhat a delikvens. A legtöbben azok vannak, akik véresre ostorozzák a hátukat. Az ostor kötélhez erősített fadarabokból áll, egy csoportot végigkövetve vagy 30-40 percig csapdossák magukat - mutatják be áldozatukat. Magától a fától még nem lesz véres a hát, ellenben jól kipirosodik

Ahhoz, hogy véres legyen kell egy segítő kéz, aki valamilyen drótkefe szerű eszközzel sebeket ejt a háton és innentől kezd  véressé válni a helyzet.

Később ezt a műveletet meg lehet ismételni, akkor is ha már tisztára véres a hátuk. A város tele volt 3-7 fős csoportokkal, akik így mászkáltak, különböző házak udvarából indultak és egy templomhoz meneteltek, esetleg útba ejtették az egyik keresztre feszítési hotspotot is. Amikor megérkeztek a templomhoz arccal a földre feküdtek és átadták az "ostort" a közönségnek. A közönség pedig tovább gyepálta őket, főleg a gyerekek élvezték - egy jó cserkész ott segít ahol kell, ha épp arccal a porban vagy a forró betonon fekszel és nem tudod csapkodni a hátad akkor megoldják azt is. Körülbelül 10 mp-ént 90 fokkal elforogtak, amíg körbe nem értek.

Ahogy a fényes korong az égen közelített a zenitjéhez úgy lett egyre több nézelődő és úgy lett egyre véresebb mindenki. Az emberek már előre lapultak a falhoz vagy gyorsan arrébb álltak, mikor meghallották a csapkodó hangot, ugyanis az utca elég szűk volt és már így is véres volt minden autó és minden nézelődő többé-kevésbé. Ha ott lenne házam biztos pirosra festeném a homlokzatot meg a kerítést.

Mikor már eleget láttam visszamentem a templomhoz, hátha látok valami újat és nem csalódtam - de nem is örültem. A keresztcipelőknek két fajtája van, akik Jézust játszák el és az egyebek. Több helyen van keresztre feszítés különböző időpontokban, tiszta sor, hogy mindenhova kellett egy-egy Krisztus és két lator. Szóval, akik Jézust játszották el, nekik végig kellett menni a Golgota 12 állomásán, római katonának öltözött fülöpök kísérték őket, meg siratóasszonyok meg minden, ami kell. Voltak azonban más, csuhába öltözött kereszt cipelők is, szerintem ez a hátcsapkodás mellett az áldozat bemutatásának egy másik fajtája lehet. Vannak, akiket hagytak csak úgy menetelni de a templomnál nagy hepajt csaptak. Lökdösték, taszigálták, sőt még László Petrát megszégyenítően bele is rúgtak az egyikbe - lehet a többiekbe is, akik már megérkeztek a templom udvarába, csak nem láttam.

A nap csúcspontja természetesen a keresztre feszítés, sikerült elcsípnem egyet, a másodikra már nem mentem mert olyan durva hőség volt és tömeg, hogy nem bírtam volna, inkább ettem egy csokis fagyit a Mekiben. Nem is értem, hogy hogy bírták ezek az emberek. Mezítláb mentek, nekem már az is sok lett volna, hogy a forró betonon mezítláb járkáljak nemhogy még keresztet cipeljek, vagy csapdossam magam, netán még meg is feszítsenek.

A videó nem lett jó, nagyon bele kellett zoomolnom és egyfolytában lökdöstek de látszik, hogy beleverik a szöget a tenyerébe. Ahogy láttam "csak" beleállítják valahogy, nem megy át a kezén teljesen. Beszéltem több Jézussal is az egyik azt mondta, hogy 8 nap után már tudja használni a kezét. A hátcsapkodók nem tudom mennyi ideig nem alszanak majd a hátukon. A Jézusok egyébként évelők, van aki már 36 éve csinálja, más meg 25, lehet, hogy ez valamiféle kiváltság. Körülbelül 1 percig vannak fent a kereszten.

A végére hagytam pár képet, találtok mellettük commentet, elszórva.

Nem sok kérdéssel a fejemben mentem Pampangába, elvégre nem tudtam pontosan mi is vár majd ott. Viszont annál többel jöttem vissza. Kínos. Hogy fogok így aludni? Olyan sok turista nem volt, nem szállították őket buszok tömegével, inkább a helyiek domináltak és ha sokan lettek volna, akkor is maximum a triciklisek meg a pedicabesek kaszáltak volna. Na persze a keresztre feszítés helyén volt nagy dínom-dánom, csoki-ropi-krumpli de nem hiszem, hogy nagy biznisz lenne. Ha meg igazán hinnének vagy tisztában lennének a kereszténység alapjaival nem csinálnák, mert tudnák, hogy magát senki nem válthatja meg és ilyen fajta áldozatokra nincsen szükség. Azt sem tudom eldönteni mennyire fáj ez nekik. Az arcuk ugye le volt takarva s nem lehetett látni a kifejezést de mikor végeztek a templomnál és lerakták az "ostort" és a "töviskoronát" és felfedték az arcuk nem láttam rajta a kínt. Biztos fáj csak lehet, hogy már hozzászoktak.