90 millió fülöpke országa

Élmények első kézből a fülöpökkel való találkozásról, helyi szokásokról, bennszülöttekről és a csodálatos Palawanról

Bejegyzések

2014.04.19. Jimbohumeister

Kongasd meg a harangot és elkerül a medve

Több oldalt is végignéztem a neten, hogy mit érdemes megnézni Japánban, de a bőség zavarával küzdve nem sikerült összefüggő programmal megörvendeztetnem magam. Voltak biztos pontok, mint fotózkodás furcsán öltözött japókkal, - akiket a tévében is szoktak mutogatni - hogy ki akarok menni a természetbe finom friss levegőt szippantani, szép tájakon barangolni, megnézni Tokyot és Hiroshimát.

Az egyik “ki ne hagyd ha Japánban jársz” oldalon bukkantam rá a Magome és Tsumago közötti gyalogútra. Ez a Kiso völgyben van, vonattal jól meg lehet közeliteni - mint körülbelül mindent ebben az országban -, sok szép képet láttam róla a neten felvettem hát a listámra.

 bear.jpg

Nakatsuwaga állomáson szálltam le, ahonnan még busszal kellett volna tovább menni Magoméig de már innen is volt gyalogút a célig. Az idő szép volt, 4 napot már lehúztam Tokyoban, úgy döntöttem nem higitom fel a túrát buszozással inkább legyűröm az egész Nakatsuwaga - Tsumago távot. Az információs pultnál azért adtak egy menetrendet arra az eshetőségre ha elfáradnék vagy megunnám vagy eleredne az eső vagy bármi más. A térkép szerint az út nagyjából 18 km és 210 perc alatt lehet teljesiteni - szerintem ez arra az esetre érvényes, ha az ember nem viszi magával a hátizsákját, nálom ott volt. Egy életem egy halálom a távot leküzdeni megpróbálom, még ha rá is megy a napom. Ezzel nem is lőttem nagyon mellé mert a 3,5 órásnak irt út pihenőkkel meg google streetview fényképezési stilusommal 6 óra lett összesen. De nem bántam meg.

Az út első szakasza Nakatsuwaga és Magome között csendes kis falvakon vezetett keresztül. A házak szépen rendben tartva, az utcák tiszták, a kertekben virágok nyiltak és formára nyirt bokrok és fák zöldeltek. A japánok tényleg harmóniában élnek a természettel. A szomszédos falvak között kisebb rizsteraszok, dombok, bambusz és cédrus erdők váltották egymást, a háttérben a Japán alpok nem tudom melyik csúcsai magasodtak. A manilai káosz után kifejezetten jólesett a csend, rend és madárfütty.

Az ereszekről különleges “csatorna” vezette le a vizet, hogy hallani lehessen a csobogást - a viz fontos a japán kultúrában, az életet jelképezi.

Már régóta sétáltam, leültem egy cédrus erdő szakaszon kicsit pihenni, hallgatni a szellő susogását, élvezni a friss levegőt. Elővettem az információs pultnál kapott térképet megnézni hányadán állok az úttal, mikor is észrevettem pár “Medve!” jelzést, ami megtörte az idillt. Ezt eddig, hogy nem láttam? Azt gondoltam ez biztos csak valami túlzott japán elővigyázatosság de további utam során hamarosan találkoztam egy medve táblával is. Itt már éreztem, hogy azért komolyabb a dolog. Később kis medve szobrocskákat láttam több ház udvarában, végül az eredetileg kiszemelt Magome-Tsumago távon megjelentek a medve űző harangok is. Azt irták melléjük, hogy kongasd meg erősen a medvék ellen.

Hujjuj. Késő délutánra járt már, a nap is lemenőben volt és hozta magával a sötétedő, hűvös és magányos erdőt - talán két emberrel találkoztam a maradék úton. Idő hiányában is voltam - 7.7 km-re volt 70 percem - mert Tsumagoból volt egy utolsó busz, amit el kellett érnem, ha még aznap vissza akartam kapcsolódni japán vérkeringésébe, a vasút hálózatba. Hátamon a cuccommal, lejtős szakaszokon futva, fél szemmel a medvéket kémlelve a második szakasz annyira nem volt felemelő élmény de szerencsére nem futottam össze egy medvével sem.

Kyotoban este a szálláson a japó szobatársamnak - továbbiakban Tamagochi - mutattam a napközben készült képeket. Mondta, hogy járt azon az ösvényen Ő is ezért a medvés képekhez érve megkérdeztem, hogy mit gondol erről. Tamagochi azt mondta, hogy hiteles, Ő találkozott is medvével anno. Körülbelül 20 méterre lehetett Tőle mikor meglátta, rögtön gyökeret eresztett a lába. Szerinte ilyenkor nem szabad semmilyen hirtelen mozdulatot tenni vagy hangoskodni, csak néha a medve szemébe kell nézni de azt sem folyamatosan és ha szerencséd van akkor odébbáll. Mivel Ő egy medve találkozás túlélő hittem Neki. Odavetette még, hogy a Kiso völgyben azért nincsenek olyan nagy medvék, csak 100 kg-ra nőnek meg. Fent északabbra már 3-400 kg-os példányok vannak.

Mondjuk azt is odairhatták volna a harangokhoz, hogy azt egy adott szakaszon előre kell megkongatni, városi gyerek lévén nem vagyok jártas a medveűzésben. Mivel elég ritkán voltak az úton a harmadiknál már leesett, hogy mi a rendszer. Bár kongatásnál megfordult a fejemben, hogy vajon ez nem csak arra jó-e, hogy felhivja a medve figyelmét, hogy mozgás van. Elkerül vagy előkerül-e a medve?