Szerintem Magyarország nagyon jó helyen van. Nincsenek se cunamik, se tájfunok, se tornádók se nagy földrengések. Télen nincs -30 C fok, nem sivatag a fél ország és még sorolhatnám bőven hogy miért de hosszú lenne a lista, mindenki vegyen elő egy papírt és írjon még tizet aztán küldjétek el. Majd közzéteszem később. :) Ezzel szemben sok országnak kell a fentebb említett nehézségek valamelyikével vagy azok kombinációjával megküzdenie.

Emiatt van most a világ szeme a Fülöp-szigeteken, 2 nappal ezelőtt pedig egy tájfun szeme is rajta volt. A tájfunt úgy hívják Yolanda és azt hiszem jó ideig senki nem fogja ezt a nevet adni a gyerekének fülöpöknél. Yolanda történelmet írt, ezt nyugodtan kijelenthetjük. A tájfunok az óceánok felett kezdik pályafutásukat trópusi depresszióként - alacsony légnyomású terület -, majd innen fejlődnek tovább trópusi viharrá és ha tovább erősödnek tájfunná érnek. Öt kategóriát különböztetnek meg erősségük alapján, az 5-ik a legerősebb, az úgynevezett szupertájfun. Jelenleg a mérésükre legelterjedtebb egy 8-as skála de Yolanda olyan erőre tett szert, hogy kiakasztotta a skálát elérve a 8,1-es erősséget. A tájfunok az erejüket az óceánból nyerik, mikor földet érnek gyengülni kezdenek de a fülöpök pechére azon az útvonalon ahol most a tájfun haladt - Visayas területe - ez nem érvényesülhetett túlságosan, mert a terep a követhező: sziget-óceán-sziget-óceán-sziget-óceán stb.