Múltkor rátévedtem a gugli statisztikai oldalra ami némi aktivitást mutatott a blogomon. Kiderült még mindig vannak, akik olvassák, el is pirultam, hogy így elhanyagoltam a közönséget. Mea culpa, mea culpa.

Júniusban beköszöntött az esős időszak, az az igazi, amikor az esernyő csak arra jó, hogy szép lassan ázz el ne hirtelen - két hete egy nagy esőben 10 percet töltöttem kint az utcán esernyővel de így is elázott a táskámban levő pénztárcában a pénz. Mondjuk az nagyon nagy eső volt, körülbelül 30-40 perc alatt annyi esett, hogy egyes helyeken a körülbelül 25 cm patka nem látszott ki, az utca azon része folyóvá vált. Csapjunk a lovak közé...

Van a fejemben pár posztra való anyag de Indiáról szeretnék még írni pár maradékot, ami felsejlik mikor végignézem az ott készült képeket. India nagy, nagyon nagy. Gondolom ettől a megállapítástól nem estek hasra de az ilyen nagy és túlnépesedett országoknak, mint India vagy Kína megvan az a bája - inkabb baja -, hogy annyi féle/fajta szokás és nyelv van benne, hogy  az már követhetetlen. Az ország egyik feléből érkező ember lehet meg sem érti a másik feléből jövőt, holott mégiscsak egy nép. Indiában olyan sok nyelvet beszélnek - állítólag 290 körül -, hogy a pénzre 15 fajta helyi nyelven van ráírva, hogy mi az értéke. Ha már párhuzamot vontam Indai és Kína között akkor azt is hozzáteszem, hogy mindkettő országban jellemző, hogy minél nagyobb a pénz értéke, annál nagyobb papírra nyomják és míg Kínában mindegyikről Mao arca bámul ránk addig Indiában Gandié.

Most valami cseles és furmányos logikai átvezetőt kéne írnom, hogy folytonos maradjon a poszt de csak foszlányok vannak így ez nem fog menni. Vegyük úgy, hogy az előző mondat volt az átvezető ahhoz, hogy egy érdekes és kellemetlen szokásukról rántsam le a leplet. A sorbaállás anomáliájáról. Távolról ugyanis úgy tűnik, hogy minden rendben. Szép egyenesen kígyózik a sor - :) - csak akkor kezdődik a baj mikor már majdnem karnyújtásnyira kerülnek a pénztárhoz, mert akkor mindenki hirtelen soron következőnek érzi magát és fizetni/vásárolni akar függetlenül attól, hogy mondjuk 2-3 ember még ott van előtte. Úgyhogy a szép egyenes sorból ott már egy kupac lesz. Ki-ki érvényesítse a saját akaratát, tapasztalatból mondom nem éri meg kivárni, hogy észrevegyék magukat.

Ennek a busznak elől van a kipufogója

Ennek meg remek klímája van.

A tömegközlekedés külön élmény. Mikor vidékre mentünk éjszakai busszal azért örültem, hogy végül nem a felső ágyra foglaltam helyet. A kollégák, mondták, hogy jobb a lenti priccs mert ott nem leng ki annyira a busz menet közben - főleg előzésnél. Hallgattam rájuk, miután anno Thaiföldön egy éjszakai vonatozás alkalmával belekóstoltam milyen az első kabinban, közvetlen a két vagon csatlakozásánál egy fenti ágyon aludni, ráadásul ehhez még hozzáadtam az india vezetési stílusról hallott rémsztorikat. Hát nem bántam meg.

A fenti képet egy busztársaság honlapjáról szedtem le. Itt lehet helyet foglalni adott járatra. A képen látható téglalapok mind fekvőhelyek. A meglepetés akkor ér, mikor felszállsz a buszra és kiderül, hogy ami a neten két külön ágyként van ábrázolva a fenti képen, az a valóságban egy "francia" ágy. Arra azért figyelnek, hogy idegen női-férfi páros ne kerüljön össze.

Mindenki arra figyelmeztetett kiutazás előtt, hogy legyen nálam vagy 1 zsák szénnek megfelelő széntabletta meg fertőtlenítsek kezet még kézfertőtlenítés előtt és után is. Utóbbit hellyel-közzel csináltam de meg kell mondjam az 5 hét alatt, amit kint töltöttem egyszer sem volt gondom a gyomrommal! Pedig a konyha ahol a kaja készült lehetett volna tisztább is... Bezzeg miután visszatértem Manilában 3 nap után már gond volt, pedig jó éttermekben ettem! Az utcai kaját mondjuk kerültem Indiába, azt azoknak ajánlom, akik már túl vannak pár vérhason. :). A következő kép emberábrázolásban igencsak Tom és Jerrysre sikeredett de a lényeg látszik így is.

Az utcai árus - persze nem mind, sőt ez a ritkább tapasztalatom szerint - a földre teszi a használt tányérokat és ott valami gyanús löttyben mosogatja el.

Az egyik legviccesebb higiéniai para, amit Indiával kapcsolatban hallottam egy finn csókához köthető, aki 3 hétig ásványvízzel zuhanyzott, mintsem a helyi vízhálózatot használta volna.

Műűűű