Ha már Thaiföld akkor aranyháromszög, ha már aranyháromszőg akkor ópium, ha már ópium akkor ópium múzeum. Thaiföld legészakabbra fekvő területén kalandozunk most, ahol a híres Mekong folyó mentén találkozik Burma (Myanmar), Laos és Thaiföld. Sűrű volt itt az élet régebben, mikor még az ópium termelés virágzott a vidéken - sőt a wikin azt olvastam, hogy Afganisztán mellett Burma a másik ország, ahol manapság is lehet hivatalosan kábítószer termelésből élni, még adó is van rá. A múzeumot végigjárva azt kell mondjam megadták a módját a fogyasztásnak. Nem olyanok voltak, mint a mai fiatalok, akik két óra közti szünetben a suli wc-ben elnyomnak egy füves cigit.

Szemben a sziget és tartozékai Burma, jobbra fent a csücsökben Laos alattam meg Thaiföld

A területen különböző hegyi népek éltek, mint például az akhák, akiknek megvolt a saját legendájuk, hogy hogyan született az ópium. Íme kettő:

"Réges régen élt egy nagyon gyönyörű lány, aki olyan szép volt, hogy temérdek udvarlója akadt. A temérdek udvarló közül 7 legény is tetszett neki. Történt aztán egyszer, hogy mind a 7 legény ugyanazon a napon ment a lányhoz, hogy megkérje kezét. A lány azonban nem akart választani közöttük, mert félt, hogy a másik hatot féltékennyé és szomorúvá teszi. Ezért úgy döntött, hogy mind a hét legénynek odaadja magát. Noha tudta, hogy ezért biztosan az életével fizet, boldog volt, hogy meghozta ezt az áldozatot. Mielőtt meghalt megkérte a rokonait, hogy gondosan ápolják a sírját, amin majd egy gyönyörű virág nő ki, pontosan a szívéből. Azt mondta, hogy bárki, aki megkóstolja majd a virág nedvét, szeretni fogja és még többet akar majd de az egyszerre jót és rosszat hoz neki."

Csapó kettő:

"Réges régen élt egy akha lány, aki nagyon gyönyörű volt de olyan büdös izzadtság szaga volt, hogy nem volt férfi, aki a közelébe mert volna merészkedni. Ezért nagyon szomorú és magányos életet élt mígnem belehalt a bánatába. Mielőtt meghalt volna egy kívánsággal fordult barátai felé, hogy gondozzák a sírját. Később egy gyönyörű virág nőtt ki rajta. Bárki aki megkóstolta a virág nedvét újra és újra megkívánta azt. Ez a virág azonban amellett, hogy földtöntúli örömet hozott, borzalmas szenvedést is okozott."

Volt még pár mese de körülbelül mindegyik arról szólt, hogy egy lány vagy öregasszony meghal és a sírjából kinő a mák szóval nem ragozom tovább. Szerintem kis fantáziával már magatok is ki tudtok találni valami variációt, küldjétek el majd kiposztolom a legjobbat :).

Mint az elején említettem komoly kultúrája volt az ópium fogyasztásának. Nem csak rápippantottak, hanem volt nekik mindenféle gondosan kidolgzott kellékük. Kezdjük azzal, hogy volt ópium fogyasztásához használt matrac amit úgy terveztek, hogy a levegő cirkulálhasson a matracon fekvő ember alatt, hogy ne izzadjanak be teljesen. Ezen a matracon aztán elfeküdtek de nem volt mindegy, hogy hogyan. Kitalálták melyik a legkényelmesebb és legkielégítőbb pozitúra a fogyasztáshoz. Aztán volt nekik párnájuk is, hogy kényelmesen pihentethessék a fejük, ami bőrből, fábál vagy néha porcelánból készült, ami bár kemény de egy két pippantás után a fogyasztó úgy érezhette, hogy egy felhőn pihenteti a fejét. Na és persze maga a pipa, amiből volt ezer féle, meg eszközök a szüreteléshez, stb.

A legjobb pozíció a fogyasztáshoz

Nem csak drogként funkciónál az ópium mag. Ha épp nem adtak alkaloidokat hozzá - többek között ez kell hozzá, hogy drog legyen - akkor ételt díszítettek vele vagy kinyerték belőle az olajat és tisztítószernek, festéknek is használták.

Különböző kis állatokról mintázott bronz vagy sárgaréz szobrokat használtak az ópium súlyának mérésére de ezek egyben személyes szent tárgyaknak is számítottak, úgy vélték, hogy véd a balszerencse ellen.

Mérő súlyok

Viccesebb pipák

Komolyabb pipák

A környéket egyébként elég szigorúan ellenőrzik még mostanában is. Odafele menet és a környeken busszal utazgatva is többször ellenőrző pontokon haladtunk át. Thaiföldön ugyanis a drog illegális, annyira, hogy bizonyos esetekben halálbüntetés is kiszabható. Illegális még a szerencsejáték ezért itt az aranyháromszögben mind Laos, mind Burma partján van egy-egy kaszinó.

Áthajóztunk Laosba de amit láttunk nagyon putri volt. Itt volt, hogy elgondolkodtam, hogy mi az, ami a turisták miatt van és mi az ami akkor is lenne, ha nem lennének turisták. Thaiföldi utazásom során ez egyébként többször is eszembe jutott... Lényeg, hogy egy kvázi 30-40 fős kis kolónia lakhat ott, akik abból élnek - szerintem -, hogy turistákat visznek oda és mindenféle kézzel készített tárgyakat adnak el - nem kicsi a választék, szerintem az árusító részleg nagyobb, mint a "falu". Na meg persze sajnos kiküldik a gyerekeket koldulni mert nekik inkább adnak az emberek. Pláne ha ilyet látnak.

Sokat nem időztünk itt. A dán útitárs tett volna egy kört de gyorsan visszajött, mert egy kislány pont a lábára hajított egy kígyót miközben bottal piszkálta. Apropó, volt welcome drink. Lehetett választani különböző tömény italok közül, az egyszerűség kedvéért nevezzük őket pálinkának. Volt lotusz pálinka, gekko pálinka, kígyó pálinka, skorpió pálinka és tigristöke pálinka. Ezek úgy néztek ki, hogy egy befőttes üvegben volt a szeszes ital és abba beáztatták a kígyót, skorpiót, stb.

Ha már egy ilyen lehetőséget vetett elém az élet ki kellett próbálnom egyet. A lotusz túl nőies, a gekkók rongyá voltak ázva, tulajdonképpen csak csontok úszkáltak már, a hosszan kanyargózó tigristöke nem vonzott, a kígyótól is ódzkodtam úgyhogy letoltam egy skorpiósat. Kicsit dohos íze volt, bár lehet ilyen egy jó skorpió pálesz.

Ami még abszolút turistás volt az a fentebbi képen látható. A skorpió farkába harapó kobra(szerű kígyó, mert nem tudom mi az igazából) ital. Persze lehet, hogy tényleg isznak ilyet a gazdag városi vagy hétköznapi szegény falusi laosiak, nem tudom. Kicsit mesterkéltnek tűnt. Persze lehetne fokozni, mondjuk: egy gekkót kergető skorpió, amit egy kígyó kerget háttérben egy lotusz motívummal mindezt egy tigris micsodáján.