90 millió fülöpke országa

Élmények első kézből a fülöpökkel való találkozásról, helyi szokásokról, bennszülöttekről és a csodálatos Palawanról

Bejegyzések

2012.10.18. Jimbohumeister

Hogyan olvassunk smileykat és egyebek

Ma reggel kaptam egy smst barátnőmtől, amiben szép napot kívánt és küldött egy <3 smileyt. A telefon nem alakította át figurára és eddig még nem is találkoztam ezzel a jellel úgyhogy megkérdeztem, hogy mi ez, egy varázslósüveg mellekkel vagy egy varázslósüveg fenékkel? Persze a papírforma beigazolódott és nem! Ezt balra kell forgatni és akkor egy szív! Minden nap tanul valamit az ember. Pedig esküszöm simán lehetne annak a jele, hogy "hát a feje nem jön be annyira de ha egy óriási varázslósüveget húznék rá, akkor..."

Más.

Hétvégén - és tegnap is - kiderült, hogy még egy év után sem sikerült túltennem magam a furcsa fülöp gondolkodásmód útvesztőin és zsákutcáin, bár inkább az utóbbi jellemző.

Csapó 1 - A megvehetetlen mobiltelefonok

Elmentem mobiltelefont vásárolni egy nagy plázába ahol az egyik elektronikai boltból estem a másikba és találtam is pár tetszetős darabot. Az egyikre rá is kérdeztem, hogy mennyi, mondták, hogy X peso. Mondom akkor ez jó is lesz, szeretnék egyet. Hááát azt nem lehet. Kérdezem miért? Hát mert nincs ilyen telefon a raktáron és nem is lesz már soha mert nem gyártják. Összezavarodva mondtam, hogy oké és mentem tovább a következő boltba. Ott szintén találtam egy telefont ami tetszett de ugyanez a szitu játszódott le. Ekkor megálltam egy kicsit és összefoglaltam az eladónak, hogy akkor most az a helyzet, hogy kitesznek egy telefont, amit soha de soha nem fognak tudni eladni mert már nem gyártják? Azt mondta igen, hogy lássák, hogy ilyen is van és közben nézett rám, mintha ez teljesen normális helyzet lenne. Persze tudom, hogy az eladó "csak" eladó és nem ő határozza meg, hogy milyen áru kerül a polcokra. A főnök meg esetleg kitesz ilyen készülékeket, hogy nagyobbnak tűnjön a választék és még többen jöjjenek be a boltba de ez akkor is sok, legalábbis engem csak felhúz. Akkor küldtem el őket majdnem a francba mikor egy ilyen megvehetetlen telefonra még leárazást is kitettek. Képesek voltak kiszámolni és kirakni, hogy mennyibe kerülne ha X%-al olcsóbb lenne és meg lehetne venni amit nem lehet. Az egészben az a legszomorúbb, hogy nem tudom eldönteni, hogy csak gusztustalan módon akarják félrevezetni a vásárlókat vagy tényleg ekkora IQ bajnokok. 50-50%-ot adok neki a következő sztoriból megtudjátok miért.

Csapó 2 - a bög-rém (ennek a szóviccnek semmi jelentősége a történet szempontjából, csak sziporkázni akartam )

Tegnap volt egy megbeszélésünk 11.00-től. Mikor odaértünk a teremhez még bent voltak de már csak azt fényképezgették, amit a táblára írtak szóval letettem a bögrém az asztalra, hogy visszajövök 1 perc múlva. No mire visszaértem a kettő darab ember, aki előttünk bent volt már elment de rejtélyes módon a bögrém is eltűnt. Cserébe viszont már ott volt az egyik kollégám akit megkérdeztem, hogy nem látta-e a bögrém. Azt mondta, hogy de, az előző két ember vitte ki meeeert - és ezt most figyelmesen olvassátok - azt hitték, hogy az övék. Én már fel sem húztam magam a hülyeségen de miközben elindultam a bögréért próbáltam kitalálni, hogy mégis mi mehetett végbe a fejükbe. A szoba maximum 9 nm, ketten voltak bent, a felszerelési tárgyak listája sem túl hosszú. Egy 1 nm átmérőjű asztal, egy tábla, székek és semmi más. Mégis hogyan gondolhatták, hogy egy bögre, amit még sosem láttak, egyikőjük sem használhatott az elmúlt egy órába mert bent sem volt egyszeriben csak ott van és az övék? És nem hiszem egy pillanatig sem, hogy ők el akarták azt tulajdonítani de azt sem tudom elképzelni, hogy tényleg azt hitték, hogy az övék. Vagy tényleg azt hitték? Az itteni emberek nagyon-nagyon-nagyon udvariasak és talán az lehet, hogy nem akartak "szemetet" hagyni nekünk az asztalon. De az is lehet, hogy valami repedés történt a tér-idő kontinuumban és az 1 perc alatt épp odateleportálódott két ugyanolyan ember, akiknek tényleg volt egy ugyanolyan bögréjük mint nekem én meg jól elvettem tőlük. Már sosem tudom meg, hogy mi az igazság.