90 millió fülöpke országa

Élmények első kézből a fülöpökkel való találkozásról, helyi szokásokról, bennszülöttekről és a csodálatos Palawanról

Bejegyzések

2012.09.18. Jimbohumeister

Fülöpök krónikája III.

Ideje leráznom a virtuális port a blogomról, lapozzunk hát egyet a fülöpök nagy krónikás könyvében és nézzük meg mit tartogat számunkra a következő oldal. Meg is van, úgy kezdődik, hogy “Manilában nem csak rendes és dolgos emberek élnek…”

Kollégáim sok érdekes történetet meséltek már nekem különböző szereplőkkel és helyszínekkel. A mostani első sztori “díszlete” egy jeepney belseje, a szerepkiosztás pedig a következő: két nő akiknek tulajdonképpen nincs jelentősségük, legyenek ők a statiszták. Főszereplőink pedig az álmos kollégám továbbá egy nagydarab fickó és hogy teljes legyen a történet kellenek kellékek is, egy penge egy táska és egy mobiltelefon. Azt hiszem szépen be is rendeztem a színpadot, kérek mindenkit, hogy kapcsolja ki a mobiltelefonját! Leköteleztek!

Történt kollégámmal egyszer úgy délután 3 óra magasságában, hogy utazott valahova jeepneyvel. Fáradt volt így el-elbóbiskolt. A mellette ülő nagyobb darab férfi, aki foglalkozását tekintve trükkös tolvaj, csak erre várt. Úgy ült a kollégám mellett, hogy az ölébe tette a táskáját, egyik kezét a táskára tette a másikat pedig a táska alatt pihentette. Ez a kéz persze csak ránézésre pihent mert nem egyszerűen a táskája alatt volt, hanem tovább nyúlt a térdhajlata alatt a kollégám farmerja felé, egy pengét tartva, körülbelül ott ahol a nadrágzseb végződik. Ezzel a pengével szépen elkezdte megbontani a kollégám zsebét, hogy kilopja onnan a telefonját. Az volt a pechje, hogy a telefon a kijelző felé kiszélesedett, így mikor kint volt már a fele, nem tudta tovább húzni ezért kellett még vágnia a zseben. Erre ébredt fel a kollégám, aki valami csípés félét érzett a lábán – mert a pengét túl erősen nyomta rá a tolvaj és megvágta a lábát. Ahogy a kollégám elhúzta a lábát ami már kissé a táska takarásában volt, látta, hogy a nadrágja fel van vágva a zsebénél, a telefonja félig kint van a lába meg kissé megvágva. Sok esélye nem volt a tolvaj ellen, lévén madárcsontú, maradt hát a szúrós tekintettel való büntetés aztán gyorsan leszállt. Hozzáteszem tényleg profinak kell lennie egy ilyen művelet kivitelezéséhez mert az utak nem éppen felelnek meg a német autópálya minőségi előírásainak, ráadásul a jeepney vezetői is rapszodikusan vezetnek annak megfelelően, hogy épp ki és mi rohan vagy áll meg előttük.

Első felvonás vége, függöny le.

Új díszlet: manilai utca.

Szereplők: sok járókelő; a fentebb már említett, a történetei alapján pechesnek vagy szerencsésnek is mondható kollégám – mindenki döntse el maga, hogy számára a pohár félig üres vagy félig tele van; két fegyveres rabló motorral és bénázó rendőrök.

Függöny fel, kezdődjön a második felvonás.

Kollégám kis robogóján az esküvői meghívókat ment szétosztani a kiválasztottak körében itt Manilában. Az egyik kereszteződésnél egyszer csak elébe vágott és leszorította egy motor, amin ketten ültek. Az egyikük leszállt, elővett egy fegyvert, ráfogta és azt mondta, hogy adja oda a robogóját és az összes cuccát. Értelemszerűen nem nagyon ellenkezett. Aztán le kellett térdelnie, lecsatolnia az övtáskáját és odadobnia a rablóknak. A járókelők természetesen semmit sem csináltak, gondolom mindenki félt, várta, hogy a másik majd cselekszik, stb. Az esküvői meghívókat sikerült visszakapnia-kérnie a rablóktól, akik gyorsan el is húzták a csíkot. Kollégám rögtön ment a legközelebbi rendőrségre, hogy jelentse az esetet, akik azt mondták, hogy nem az ő körzetükhöz tartozik az a városrész, felhívtak egy másik rendőrörsöt, hogy jöjjenek a srácért. Ők elvitték a saját rendőrörsükre ahol azt mondták, hogy jajj mégsem őhozzájuk tartozik az a városrész – nem értem miért csak ott derült ki... Kérdezte az örsön, hogy akkor hazavinnék-e, erre azt mondták, hogy igen de csak akkor ha kifizeti a benzin árát, mert majdnem üres a járőrkocsi tankja. Erre kifakadt, hogy épp most rabolták ki, nincs egy vasa sem, ráadásul fizet ő eleget adó formájában és erre ki akarják fizettetni vele a benzin árát. Erre végül elvitték egy harmadik rendőrörsre, ahol végre sikerült feljelentést tennie. Azt még hozzá kell tenni, hogy úton a harmadik rendőrörs felé tényleg kifogyott a benzin a rendőrautóból és ott rohangáltak egy kannával, hogy benzint szerezzenek. El is képzelte a kolléga, hogy mi lett volna ha üldözni kell a robogóját aminek tele volt a tankja. Minden 500 m után más kocsi száll be a hajszába?

Engem eddig szerencsére még nem ért atrocitás. Az alap dolgokat betartom, szóval nem pénzkötegeket számolgatva mászkálok az utcán se nem vakítja el a velem szembejövőket kilós fuxról visszaverődő napsugár.