90 millió fülöpke országa

Élmények első kézből a fülöpökkel való találkozásról, helyi szokásokról, bennszülöttekről és a csodálatos Palawanról

Bejegyzések

2012.05.12. Jimbohumeister

Ha valamitől megőrülök az az, mikor

valaki nyammogva, cuppogva, csámcsogva eszik. Ezzel ki lehet kergetni a világból - de a konyhából biztosan. És ők itt ezt csinálják - főleg a kinaiak de a fülöpök is - evés közben, de felsőfokon. Érzem én, hogy beszélnem kell majd a pszichológusommal, különben eljön az alkalom, hogy belenyomom valaki fejét a tál ételbe amit épp eszik vagy kikapom a kezéből a szendvicset amin csámcsog és elhajitom vagy ha éhes vagyok egy falásra megeszem. Mert nem elég, hogy nyitott szájjal nyammognak, még akkorákat is harapnak mellé mint egy egér, hogy jó sokáig és sokszor lehessen recsegtetni a nyálukat. És ettől megőőőőőőrülök. Itt ülünk egy szobába egy asztalnál négyen és mire az egyik befejezné a másik nekikezd, igy hol egyedül, hol szinkronban tudnak idegesiteni. Tegnap vettem is egy fülest.

Aztán a következő idegesitő dolog a palettán a böfögés meg itt Kinában a krákogás és köpködés kombó. A krákogás-köpködés kombót úgy képzeljétek el, mint az utca háttérzaját, a város muzsikáját. Máshol autóduda van, vagy villamos csilingel, itt turházás. Olyan természetes, mint a levegővétel. Nők, férfiak, fiatalak és öregek, az egész társadalmat áthatja és átitatja a turha. Helyszinben nincs megkötés, utcán, metrómegállóban, vasúti váróteremben, láttam olyat is, hogy az appartman halljában. Még a Nagy Falnál és a Tiltott Városban is köpdösnek. Hol itt a tisztelet? Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha odamennék egy túrházóhoz és lehordanám - mondjuk úgysem beszélnek angolul tehát meg is tehettem volna -, hogy "Öreg! Nagyapád ükapjának a dédanyját itt nyomta agyon egy kő épitkezés közben Te meg leköpködöd?! Nem is beszélve arról, hogy én meg majd jól seggreülök rajta ezen a kemény kövön!". Köpjön ki a falon túlra, arrafelé amerről az ellenség jött. Az még hazafias is lenne.

A sorban a harmadik a lassúság és töketlenkedés. Amikor az alapból is csigákat imitáló sebességgel haladó fülöpök séta közben megállnak a következő helyeken: 1. mozgólépcső előtt, hogy nem tudsz felszállni vagy épp leszállni csak ha kikerülöd őket, 2. totál szembe a liftajtóval, hogy ne tudj kiszállni, 3. mondjuk egy McDonaldsban a sor felé tötymörögve azon az egyetlen helyen, ahol nem férsz el mellettük mert ott egy asztal, na ezek is megtornáztatják az érfalaim...

Tudom, hogy ezek apróságok, meg felszines dolgok de sok kicsi sokra megy és mikor nap mint nap találkozol ilyen idegesitő dolgokkal, tehát egyfolytában jelen vannak az életedben akkor kezd nagyon eleged lenni belőlük. Na, most jól kihőbörögtem magam, jeeeeee. De jó volt. Amúgy is egészséges az ilyen egy határon belül, ki kell adni és kész.

Ja és még egy dolog - Columbosra véve a figurát, amit úgyis annyit nézek mostanában. Ezt a fülöpök csinálják, külön-külön se előnyös, együtt meg egyenesen halmozottan hátrányos - úgy is néznek ki tőle. Például ha nem értik mit kérdezel, mert mondjuk túl gyors volt, akkor egyszer csak kitátják a szájukat - olyasmi figura, mint amire mi azt mondjuk, hogy leesik az álla - és mellé még bambulnak is rád úgy körülbelül 5 mp-ig. Ezt azért nem szeretem, mert 2 évet töltök el itt és az ember hajlamos bizonyos sokat látott szokásokat átvenni és ezt nagyon nem szeretném szuvenirnak hazavinni.

Ja és még valami. A kis kinai gyerekeknek már ki is találtam egy köpködést elrettentő filmet - mert akik már ebben nőttek fel azoknak úgyis mindegy -, amiben a város összes turhája egyesül és a városlakók ellen fordul. Már csak a kormány támogatását kell megszereznem.

Na, ez remek volt. Most kisimult minden redő és ránc a lelkemen.