Az elmúlt fél év tévéműsorait elszalasztottam. Azt kell, hogy mondjam ennek csak örülhetek. Magyarországra érkezésem első estéjén véletlen szem és fültanúja voltam egy híradónak, hát nem kellett volna. Leszúrta, lelőtte, felakasztotta, kirabolta, elsikkasztotta, kibelezte, szóltak a hírek. Csupa-csupa vidámság... Rögtön olyan tájékozott lettem, amilyen nem is akartam és egyből kezdtem is szarul érezni magam. A poszt írása közben pedig a discoveryn megy egy műsor arról, hogy miért tapad az emberhez a zuhanyfüggöny zuhanyozás közben és milyen veszélyes tud lenni egy ilyen alattomos kis jószág! Hogy mikből maradtam ki!? Semmiből.

Az elmúlt 5 évben ugyanott dolgoztam. Ugyanabba az utcába jártam, ugyanabba az épületbe mentem be, ugyanazt az emeletet nyomtam meg a liftben és ugyanarra a 2 nm-re ültem le. Akármennyire szürkének is hangzik ez, az is! Van aki bírja ezt sőt szereti. Engem annyira nem pörgetett fel a munka, hogy oda meg vissza legyek tőle és boldogan ugrándozzak munkám izgalmas világában. Csak csináltam a napi rutint. Az elmúlt fél év környezetváltozása viszont meghozta hatását. Sikerült! Most úgy járom Magyarországot, hogy 5 percenként veszem elő a fényképezőgépet - a végén már el sem teszem - és kattintgatok a szebbnél szebb dolgokra. Aki belefásult Pestbe annak csak azt tudom ajánlani, hogy lásson vendégül egy turistát és vigye el városnézésre úgy, hogy maga készül fel a túravezetésre. Olvasson utána a város, az épületek és egyes parkok történetének és meglesz az esélye, hogy újra beleszeret Budapestbe. Nem is beszélve a hegyekről és a Balatonról.

 Budapest, Budapest te csodás város

Nekem a Balaton a riviéra - Siófok

De már sajna nem sokat vagyok itt. Átváltok Indiana Jones-ra és a következő 2 hónapban bejárom távol kelet egy-két országát a manilai "bázisról". Na persze remélem a kocsmai bunyók és lövöldözés kimarad, meg ostor és kalap sem lesz, kaland viszont annál inkább.