90 millió fülöpke országa

Élmények első kézből a fülöpökkel való találkozásról, helyi szokásokról, bennszülöttekről és a csodálatos Palawanról

Bejegyzések

2012.03.30. Jimbohumeister

Éjszakázás 10.000 m magasan

Aludtam már sok helyen - széken, strandon, kocsiban - de ritkán éjszakázom 10.000 méter magasan. Eddig ez csak egyszer történt meg, amikor Manilába utaztam de most újra megtörténik. Ez csak egyet jelenthet, hazalátogatok! Yiiiiiihá! Még sohasem voltam Pesten turistaként de most belekóstolok. Gyanítom az elmúlt 30 évben még sosem láttam olyan szépnek és érdekesnek, mint most fogom. Jöjjön a poszt egyenesen és élőben a reptérről.

Első feladat – megszerezni a jegyet

Érkezés utáni rövid bolyongást követően megtaláltam a sorom a check-inhez. Elég hosszú volt de reménykedtem, hogy gyorsan megy. Be is álltam – nem mintha lett volna más választásom. Az elején nem volt vészes, az idő csak telt a sor csak fogyott, aztán csak az idő telt a sor nem fogyott. Végül se az idő nem telt se a sor nem fogyott. Beállt pár méterrel mögém egy apuka gyerekkel, aki 5 percen belül kérlelhetetlenül elkezdett szirénázni. Csak fohászkodni tudok, hogy a gép másik végébe kerüljön, vagy ha nem akkor aludjon végig különben megőrülök. Mikor már csak pár lépésre voltam a földre ragasztott „kérem itt várakozzanak” matrica előtt gellert kapott a sor és egy plusz 10 méteres szakasz tűnt elő…

Második feladat – reptéri illeték

Végre megkaptam a jegyeket – ugyanis Dohán keresztül kell mennem. Elindultam a következő feladat teljesítésére, le kell perkálni 550 pesot – kb. 3000 forintot – reptéri illetékként, hogy kiengedjenek. Beálltam a sorba, előttem egy csapat japo vagy kínai – franc se tudja megkülönböztetni őket – középkorú csaj csivitel. Egyszer csak az egyik olyat fingik, de úgy erőből, nemcsak kicsusszan, hogy majdnem én kezdek el pirulni. Szerencsére nem terült vagy csak nem volt büdös megúsztam a hangeffekttel. Pénz befizet, jön egy kisebb labirintus, amin át kell vergődni. Kezdem úgy érezni magam, mint az egér a labirintusba csak az én jutalmam nem a sajt, hanem a replülés.

Harmadik feladat – biztonsági ellenőrzés

Már csak a biztonsági ellenőrzés maradt hátra, hogy aztán tovább várhassak. Szokványos cipő levesz, zseb kiürít stb. Külön sor van férfiaknak és nőknek, persze a sor közepe fele nagy vándorlás egyik oldalról a másikra és viszont, mikor mindenki ráébred, hogy rossz sorban áll.

A nagy finálé

Most pedig jöhet az utazás! Remélem nem fogja az előttem ülő hátradönteni a székét mert akkor nekem is kell, meg akkor a mögöttem levőnek is, meg az azutáninak és az azutáninak és az… amíg csak valaki meg nem unja és szól az előtte levőnek, hogy hajtsa előre a székét, az meg az előtte levőnek, hogy hajtsa előre, az meg az előtte levőnek…. soha véget nem érő játék ez. Elég viccesen nézhet ki egy gyorsított felvételen. Mondjuk nem bánnám, ha ez a repülőút gyorsított felvétel lenne.

Hoppá már Dohában is vagyok

Ez a visszafele út jobban összekavar, mint az odafele. Itt nem csak előrefele telik az idő, hanem visszafele is. Már nem is próbálom kitalálni milyen időzónában vagyok de a 9,5 órás utat megtettük 5,5 óra alatt az órák állítgatása miatt. Ahogy belépek a reptérre rögtön arcon csap a különbség. Szép tiszta, világos, igényes anyagokból építették, luxuscikkeket árulnak. Szerintem az egész Manilai reptér nem ér annyit, mint amennyi luxuscikket itt a boltokban árulnak.

 

Ez a legérdekesebb reptér ahol valaha is jártam. Kattintok is egy-két képet Nektek. Itt tényleg keverednek a kultúrák, olyan Bábel tornya. Vannak barbapapának öltözött nők, férfiak akik vagy 3 feleséggel mászkálnak – róluk nem csinálok képet nehogy rámsózza valamelyiket. Feketék-fehérek-sárgák egyszóval van mit nézni. De beszéljenek inkább a képek.

komment


süti beállítások módosítása