Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy elhatározásom. Annyi national geographic meg annyi discovery channel felvételt láttam már a tenger mélyéről és mind olyan szép volt - korallok, halak, évszázados roncsok, blabla - hogy a szájam szélén megjelent a bizonyos nyálcsepp a búvárkodás után. Be is iratkoztam egy tanfolyamra, hogy elállítsam a csordogálását, hiszen ha itt nem csinálom meg akkor sehol máshol. Ráadásul adva van egy csomó lehetőség. Pörgessük át a lényegtelen részeket, felkerekedtem, beiratkoztam, megcsináltam az elméletet - ott aláíratták velem, hogy bármilyen baleset legyen az enyhe, bénulásos vagy halálos, felelőssége engem terhel - és március 3-a hajnalán, konkrétan hajnali 4-kor felkelek, bepakolok és elindulok a találkára, hogy elvigyenek Anilaoba.

Odaérek a találkozóhelyre kb. 5.30-ra, a gyakorlati oktató már ott van - ez jó jel. Bemutatkozunk, mondja, hogy még 3-an jönnek szóval tele lesz a pickup. Gyorsan elszaladok valami reggeliért a közeli éjjel-nappaliba. Kérek egy forró teát kevés cukorral mert kicsit kapar a torkom. Szomorúan nézem, ahogy megcsinál nekem egy teát jéggel. Odarakja elém, mondom, hogy forró teát kértem. Jajj, tényleg? - kérdi. Jajj, tényleg - mondom. Összedob nekem egy forró teát de annyi cukorral, hogy ahhoz képest a terheléses cukorteszten adott cukrosvíz sósnak tűnik. Mindegy, nem kérek megint egyet mert sose érek vissza a kocsihoz. Visszamegyek, lassan megérkezik mindenki. Elég nemzetközire sikeredett a csapat, egy japán, egy koreai, egy fülöp meg én - plusz a fülöp oktató.

A pickup, amivel mentünk. Orrától a faráig 4,5 m. Farától az orráig 5 m!

Az utazás jó volt, amennyire csak egy utazás jó lehet 5-en egy pickupban - a 150 km-et kb. 3 óra alatt tettük meg.  Az oktató út közben elmeséli mekkora májer, milyen mélységekbe merült - részt vett a szerencsétlenül járt Kurks tengeralattjáró felszínre hozásában, olajfúró tornyok építésében, stb. - és milyen magasságokba oktatott - arab sejkek fiai, luxusyachtokon. Én főleg a japánnal beszélgettem, mert az annyira más világ, hogy ott minden érdekes. Mondta, hogy egy ideig a Fujitsu cégnél dolgozott, ahol előfordult, hogy egy héten 100 órát túlórázott és volt olyan, hogy ez heteken keresztül ment - kíváncsi lennék a görögök mit szólnának ilyen körülményekhez... - na jó, nem leszek elfogult, bármelyik európai nemzet mit szólna ehhez.

Ahogy leértünk kezdtük is a gyakorlatot - sok a dolog egy perc se menjen veszendőbe. A gyakorlat részben medencében részben pedig a tengerben zajlik. A tengerben jobbak voltak a látási viszonyok, mint a medencében! Az oktató gyorsan bevezetett minket a felszerelés rejtelmeibe. Elárulta, hogy a maszkot úgy lehet páramentessé/párabiztossá tenni, ha beleköpsz és kimosod - úgy tartja a mondás, hogy minél zöldebb annál jobb az eredmény. Szerencsére én vittem saját maszkot úgyhogy nem kellett a mások által "párátlanított" maszkot használnom. A ruhára pedig azt mondta, hogy ha pisilni kell, ne fogjátok vissza magatokat, pláne ha fáztok - mások se fogták vissza magukat előttetek. Miután mindenki nagy boldogan és izgatottan magára vette az összeköpdösött és összepisilt cuccot megkezdtük a gyakorlatot.

A gyakorlati oktatás abból áll, hogy különböző képességeket kell megtanulni, mint regulátor - a cucc amiből szívod a levegőt a víz alatt - kivétele és visszahelyezése a víz alatt, lebegés, alternatív regulátor levegőforrás használata, a mellény levétele és felvétele víz alatt, stb. Ami nagy ellenségem volt kezdetben az a maszk teljes elárasztása víz alatt, majd víztelenítése. Elsőre nem is ment. Tele engedtem vízzel majd megpróbáltam a levegőt kifújni az orromon, hogy kinyomja a vizet a maszkból de nem sikerült. Ráadásul közben sikerült vizet is nyelnem A klóros víz már csípte a szemem, nem láttam semmit a buborékoktól, amiket kifújtam ráadásul azok elég erősen "belerobbanak" a szemedbe úgyhogy katasztrófa volt, fel is kellett jönnöm. Aztán szép lassan megtanultam.

Második nap reggelinél a japo orrából egy méretes zöld cucc figyelt de nem az a cingár száraz, - ha már osztályoznom kell - hanem pont az ellentéte. Mondom neki, hogy ha nem a maszk párátlanítására tartogatja akkor itt egy zsepi. Csodák csodájára teljesen értelmes módon kifújta az orrát, nem csak törölgette vele. A medencés merülésnél rám jött egy kis pánik. Lemerültünk ott voltunk a víz alatt és 2 perc után azt éreztem, hogy akarok egy nagy levegőt venni az orromon keresztül. Teleszívni a tüdőm, annyira ameddig csak tágul, már majdnem fel is mentem de aztán úrrá lettem magamon, mert tudtam ha most megteszem lőttek a búvárkodásnak. Elég kellemetlen ebben a víz alatti légzésben, hogy kb. 4 levegővétel után teljesen kiszárad a szád.

A tengeri merülés már okés volt, kisebb bakikkal. A koreai csávónak kiesett egy súly a mellénye zsebéből - mert súlyokat kell aggatni magadra, hogy lent tudj maradni - ami express sebességgel húzott el a fülöp csaj és az én fejem mellett. A japán csóka nem mindig tudta megvalósítani az egy bizonyos mélységben történő lebegést, hogy korrigálja ezt hol hozzáadott hol kiengedett levegőt a mellényéből, ennek következtében olyan volt mintha valami láthatatlan víz alatti liftbe került volna. Mikor végre sikerült beállítania a megfelelő mennyiségű levegőt olyan pózt vett fel - nem tudom milyen apropóból -, mintha wc-n trónolna 3m mélyen. Egy szó mint száz. megfűszerezte a merülést.

Már csak egy említésre méltó dolog maradt hátra. Van a PADInak - a búvároktató szervezet - oktató dvd-je is a merülésről. Az egyik szituáció, amit eljátszanak a dvd-n, hogy két búvár úszik egymás mellett és az egyik keze úszás közben véletlen beleakad a csőbe ami a regulátort köti össze a palackkal és kirántja az oxigénforrást a másik szájából. Mikor láttam ezt videón gondoltam mekkora hülyeség meg milyen béna már. Erre mit csinál a tengeri merülésen a felkelő nap országának fia? Úszok-úszok egyszer csak jobbról "támad" és egy laza úszómozdulattal kikapja a számból a levegőforrást! Hát mondom ilyen a világon nincs, ezen röhögtem pár napja erre tessék. Ráadásul az egészet még csak észre sem vette! Ezek után szerintem meg is fulladhatnék mellette.