90 millió fülöpke országa

Élmények első kézből a fülöpökkel való találkozásról, helyi szokásokról, bennszülöttekről és a csodálatos Palawanról

Bejegyzések

2012.01.27. Jimbohumeister

Csak a fantázia szab határt

Legutóbbi posztom óta írói vénám újra megtelt tintával úgyhogy billentyűzetet is ragadok, hogy megcsapoljam kicsit - olyan ez a blog, mint a középkori piócás terápia. A mai témakörünk pedig nem más, mint a Fülöp-szigetek fantáziadús nevei.

Még tavaly történt, hogy egy lengyel és pár fülöp kollégával elmentünk szörfözni a nyugati partra, egy helyi arc szervezésében. Mikor kérdeztem, hogy lehet-e csatlakozni mondta persze, majd tovább küldi Gay - magyarul Buzi - levelét.

- Ő kicsoda? - kérdeztem furán nézve
- Hát a csaj, aki szervezi - felelte
- Oké de, hogy hívják?
- Hát Gaynek - Buzinak - mondta mosolyogva
- De mi a rendes neve?
- Hát Buzi, mondom.

Nem hittem neki, gondoltam milyen paraszt, hogy meghívják egy ilyen jó kiruccanásra erre itt buzizik. Aztán megkaptam a levelezést a szervezésről és a nevek között tényleg feltűnt a Buzi. De nem ám a vezetékneve! Neeeem. Ez a keresztneve. Elkezdett érdekelni, hogy hogy van ez itt a nevekkel, ez egy hivatalos keresztnév? Több beszélgetés alapján körvonalazódott, hogy mi a szabály. Pont mint az utakon tehát semmi. A szülők olyan keresztnevet adnak a gyereküknek, ami csak eszükbe jut egy templomi áhítat vagy egy átmulatott éjszaka után. Nincs olyan, mint otthon, hogy van egy utónév szótár és onnan lehet választani. Csak tessék csak tessék, ami tetszik alapon megy a névadás. Így fordulhat elő, hogy van akit Buboréknak hívnak, mást meg Csipsznek. Én megértem, hogy Manila sok utcáját nem tudják elnevezni, mert egyetlen nemzetnek sincs annyi hőse meg miegymása, hogy ez lehetséges lenne de azért lehet az emberek névadásában kéne egy kis regula. Persze vannak szerencsésebbek is, ahol a szülői kreativitás értelemmel társult. Valakit például Milbless-nek hívnak, ami a million - millió - bless - áldás - szavakból jött össze. A főnök azt mondta, hogy itt egyetlen vicces dolog van, a céges névsort olvasgatni. Van benne igazság.

A munkahelyen mindig összefutok egy-két kínaival is, ami nem meglepő hiszen Kína itt van egy köpésre - inkább az a meglepő, hogy nem sokkal többel, mint otthon. Őket is meginterjúvoltam, hogy vajon hogyan tudnak annyi embernek nevet adni. Lassan 1,4 milliárdan vannak, azért oda tényleg kell ötlet. Kiderült, hogy nem ragozzák túl a dolgot, csak ott az anomália - legalábbis európai szemmel - a másik irányba, a családnevek felé billen. Erre a rengeteg emberre 500 azaz ötszáz családnév van és ebből van 4-5 ami nagyon gyakori, körülbelül 300 millió ember osztozik rajta. Hát vannak meglepetések. Elképzelem, hogy otthon mondjuk 5 emberből 4 Kovács, Szabó meg Kiss. Na Béláim! Ennek örömére meg is nézem a Legényanya című filmet!

Végezetül álljon itt egy kép, aminek ugyan semmi köze a bejegyzés témájához, egyszerűen csak jól néz ki. A múlt hétvégi kiruccanáson készítettem Pundaquit nevű halászfaluban.